Székely Iván: Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon? (Talyigás)

Surveillance society, azaz megfigyelési társadalom vagy más néven: kukkoló társadalom. A mai világot nyugodtan nevezhetjük így, hiszen ma már több felületen is betekintést engedhetünk az életünkbe, a mindennapjainkba, megoszthatjuk ismerőseinkkel a minket körülvevő világot, sőt ismeretleneknek is közvetítünk valamilyen képet. Ez régebben elképzelhetetlen lett volna. Ha egy nyugati demokráciában közöljük harminc évvel ezelőtt, vagy akár a ’90-es években egy rendszerváltó országban, hogy minden lépésünket, üzenetváltásunkat vagy telefonkapcsolatunkat rögzítik és elemzik, maximum rémálmaikban jön elő az embereknek. Ma pedig akár a kertünkből is közvetíthetünk a külvilágba bárki számára. Ez a valóság. A könyv címe is ezeket a tartalmakat tükrözi, a megfigyelő és a megfigyelt aspektusaiból építkezik a megfigyelés során, hogy hogyan épült fel ez a társadalom és miként élhetünk ennek tudatában.

Mi minősül megfigyelésnek? A legtöbb álláspont megegyezik abban, hogy az emberek viselkedésének és tevékenységének többnyire ismételt vagy rendszeres monitorozásáról van szó. Megfigyelhetünk több dolgot és többféleképpen, arctalan tömegként és azonosítható egyénként egyaránt. Azonban nem egyenlő a megfigyelés az észleléssel, és az átláthatóság is fontos tényező. Ha valaki tudatában van a megfigyelésnek, hogy jelenléte közösen elfogadott szabályok alapján a többiek előtt zajlik, akkor szintén nem megfigyelésről beszélünk. Ezért a nyilvánosság előtt zajló eseményeknél is a közönség nem tartja a szerző szerint megfigyelés alatt a szónokot vagy a közszereplőt. Én ezekkel vitatkoznék, hiszen szerintem a véleményalkotásunkban óhatatlanul megfigyeljük valakinek a viselkedését, gesztusait vagy mozdulatait, ami alapja a gondolkodásunknak, még ha tudatában is van annak, hogy figyelik, így én a fentieket is a megfigyelés kategóriájába sorolnám, ha tehetném.

A lényeges különbség tehát, hogy valaki tudatában van-e annak, hogy megfigyelik. Ha nincsen, azt nevezi Székely megfigyelésnek. Egy beszélgetés kihallgatása, kommunikációs kapcsolatrendszer feltérképezése, e-mailek jogosulatlan elolvasása, telefonbeszélgetések lehallgatása, a térbeli mozgások lekövetése mind-mind a megfigyelés területei. Nekem inkább a kémkedés szó jutott eszembe ezekről, de a definíciós kérdések sokszor vitára adhatnak okot.

Ezen túl a valós idő sem feltétele a megfigyelésnek, mert hiába később elemeznek ki egy videofelvételt, a megfigyeltekről adatokat gyűjtenek. Archív adatok elemzése, adatbányászati módszerek elemzése ugyanezt a kategóriát képviselik. Megkülönböztetik sokan az adatgyűjtést, amely során az egyén adatai automatikusan gyűlnek, építve politikai színképét, vélt vagy valós társadalmi devianciáit vagy vásárlási szokásait. Az emberek adataikon keresztül való megfigyelésének jelentése egyesek megkülönböztetéseként, főleg az angol szakirodalomban a dataveillance. A repülőtereken található testi szkennereket is külön kategóriaként kezelik, mert nem csak a fegyver vagy nem kívánatos tárgy jelenlétéről adhat információt. Tehát különböző definíciók és meghatározások az alapjai a megfigyelés témakörének.

A szerző három fontos attribútumot említ:

1, Az információs aszimmetria. A megfigyelő fél többet tud a megfigyeltről, mint fordítva, eszközei is jelentősen erősebbek a másikénál: a megfigyelt fél gyanútlan az esetek döntő többségében.

2, Az aktus rejtettsége. Az érintett számára nem átlátható, hogy a megfigyelésből származó adatokat ki használja fel, ki fér hozzá, milyen következtetéseket hoz fel és milyen célra használja fel.

3, A kontrollálhatatlanság. Gyakran még tiltakozni sem lehet a megfigyelés ellen és nem lehet kikerülni, hogy az adatok sorsát az érintett személy nem tudja befolyásolni.

Ilyen típusú megfigyelés a történelemben, a múltban számos alkalommal történt: elég ha csak a pletykás szomszéd nénire gondolunk, vagy titkos ügynökök sorára, akik Magyarországon sajnálatosan jelen voltak az elmúlt politikai rendszerben. Ez a fajta megfigyelés azonban nem hasonlítható a mai kukkoló társadalom mindennapi tevékenységeihez, hiszen régebben a megfigyelés állami monopólium volt, ma az üzleti szektor vagy bárki a részese lehet, aki másokat meg akar figyelni.

Egyszóval amit a megfigyelők megsértene ma is, az a magánszféra, angolul privacy. Nem csak a személyes intimitásokról, az egyedülléthez való jogról szól, hanem a magánszféra egésze feletti rendelkezésről. Angol nyelvterületen belül két tendenciát láthatunk: egyrészt erősödik az információs elem jelentősége, másfelől egy aktív, önrendelkező irányzat felé mozog a szó jelentése. Ez Magyarországon tetten érhető a Harmadik Köztársaság Alkotmányában, miszerint mindenki maga rendelkezik a róla szóló információk sorsáról. Kiemelhető az egyén, az individuum. Az egyéniség fontos, az egyén nem olvad bele a tömegbe, vannak saját javai, fizikai és szellemi magántulajdona is és ezzel kapcsolatos jogai, igényei. Egy szegény család ugyanolyan büszke a saját magánéletére, és annak határaira, mint egy gazdag és nemes család, így anyagi különbségekben itt nincsenek különbségek, belső tartással mindenki, a nincstelen ember is rendelkezik. A keleti, ázsiai országokban másképpen jelenik meg: a közösség, az együttműködés mindig az egyén elé helyezi az embert, de a magánszféra is ugyanannyira fontos, ami a legjobban az internetes anonimitásukban látszik, hogy nem adják ki könnyen magukat bárkinek.

A szerző szerint a privacy szóra nincsen megfelelőnk, mert hiányos ez a fordítás. Az ok abban keresendő, hogy a magyar társadalom a II. világháború előtt még nem juthatott el arra a fejlettségi fokra, amikor a magánszféra feletti önrendelkezés tömeges igénnyé, értékké vagy tételes joggá vált volna. A világháború után pedig már nem volt alkalom arra, hogy a nyugati demokráciák értékrendjét átvegye a társadalom. A rendszerváltás hozta el, hogy ezek az értékek és jogok belekerültek az új alkotmányos jogállam portfóliójába.

Azonban a korszerű információs – kommunikációs technológia kikezdte a magánszféra értékének és jogának gyakorlati érvényesíthetőségét. Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Ráadásul hiába van több mint 75 országban a személyes adatok védelmére, a velük való önrendelkezésre vonatkozó törvény, a technológia akadályt képez ezeknek, így omlások sorozata képeződik.

Az első ilyen omlást a telefonok hozták, az információszerzés technikájának forradalmi változása. Előtte mindenki tisztában volt a határaival: a birtok, a lakás, a ház fizikai határai voltak ezek. Utána kikerülhetetlen volt, hogy a magánjelleget ne kérdőjelezze meg, hiába előnye a távolság leküzdése. A lehallgatások, és a poloskák miatt az emberek többsége tudta, hogy mi telefontéma, és mi nem.

A második összeomlás kulcsmozzanata az információfeldolgozás. Az első nagyszámítógépek megjelenésénél a hivatalnokok könnyen rájöttek, hogy hatékonyan lehet nyilvántartani az egyéneket, az állampolgárokat származásuk, vagyoni helyzetük, tevékenységük vagy más ismérv alapján. Az alkalmazkodás nem volt olyan teljes körű, hiszen vannak olyan helyek a világban, ahol ma sem tudják, vagy nem foglalkoztatják, hogy mi történik a számítógépes adataikkal.

A harmadik összeomlást pedig az internethasználat elterjedése jelenti. Azok, akik átlátják és befolyásolni tudják az adatok sorsát, egyre kevesebben vannak, az adataink olyan adatbázisokban is fellelhetőek, amiről valószínűleg nem is tudunk. Az információszerzés és feldolgozás mozzanata szétválaszthatatlanná vált. Arra is rá kell eszmélnünk, hogy digitális énünk lassan fontosabbá válik, mit a valós személyiségünk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a weblapokon webpoloskák vannak, amelyek megfigyelik, mikor mit nézünk, és így olyan hirdetések jelennek meg a monitoron, amik ehhez az érdeklődéshez igazodik. Utópia, ha Michael Foucault megfigyelő államára gondolunk, aminek az alapja Jeremy Bentham 1780-ban tervezett Panoptikumja vagy felügyelő háza. Ebben a rendszerben mindenkinek azt kell éreznie, hogy egy központi helyről megfigyelik, és ehhez kell igazítania a viselkedését. Gyakorlatilag a vallásoknak is ez az alapja. Ma inkább titkos megfigyelőrendszer a megfelelő, nem tudjuk kik, és mikor, de sok helyről figyelnek. Ma már mindenki használja a Facebookot vagy más közösségi oldalt, és meghatározó tényező, kinek mennyi ismerőse van, ez alapján ítélik meg a másikat, vagy egyre kevésbé figyel oda a többség, mit oszt meg minden ismerősével.

Több negatív hatása is van az információ-kommunikációs technológiáknak, az internetes világnak. Például a dinamikus árazás is ide tartozik. Internet használati, fogyasztási profilunk segítségével könnyen megbecsülhető, mennyit vagyunk hajlandóak kifizetni egy termékért vagy szolgáltatásért. Ha a szolgáltató célja, hogy minél többet fizessünk, az a legmagasabb ár fog megjelenni, amennyire fizetőképesnek tartanak. Nem egyenlő eséllyel indulunk a vásárlásnál, mert másnál más ár jelenik meg. Ez könnyen lehet, hogy üldözési mánia, de mint diszkrimináció, megjelenhet.

Másik tömegjelenség az identitáslopás. Név, lakcím, társadalombiztosítási szám, bankkártya szám lopásról van itt szó, amely információkat eladhatnak internetes megfigyelők.

A social sorting a diszkrimináció másik formája, amely társadalmilag jelenik meg. Videokamerás megfigyeléssel kiszűrik azokat az embereket, akiket nemkívánatosnak tartanak egy környezetben és távol tartják attól a rétegtől, aki viszont beléphet oda. Az ügyfélértékhez való igazodás is hasonló: aki az adatok alapján jobb módú, több hasznot hozhat a cégnek, így könnyebben érvényesülhet.

A kéretlen e-mailek, spamek is ebbe a kategóriába sorolandó, ami egyes számítások szerint az e-mail forgalom 90%-át teszi ki, amelyeknek alapja szintén a felhasználó tevékenységének megfigyelése.

Nem csak egyéni, hanem társadalmi rendszereket is érintenek a megfigyelési, adatelemzési és felhasználási technikák. Az információval bíró fél, a megfigyelő fél befolyása megnő, így a gazdasági és társadalmi folyamatokat, beleértve az egyéni életviszonyok alakulását is ők határozhatják meg. A piaci torzulás is ilyen, amikor nem a kereslet és a kínálat egyensúlya vezérli a folyamatot, hanem a dinamikus árazás és más, a vevő megfigyelésén alapuló technikák.

Az okok és érdekek:

-          a technológia, amely lehetővé teszi az ilyen kierjedésű és mértékű megfigyelést

-          az üzleti érdekek

-          a nagypolitika és a közigazgatás érdekei, jól irányítható közösség kialakulása végett

-          a kockázatipar, a profitra törekvő vállalatok – egyéni biztonságot, a nemzetbiztonságot, a terrorizmust érintik

-          a politikusoknak a bűnözés ellen való küzdelem

-          az aktuárius társadalom, ahol a statisztikai valószínűség a fontos, érdektelen a normalitás és a deviancia, a bűnözés és a bűn, a megbűnhődött egyén visszavezetése a társadalomba, a lebukás valószínűsége számít

Léteznek illúziók a kérdéskör kapcsán, például, hogy a technika megoldja a társadalmi problémákat, például a bűnözését, de inkább ez csak átstrukturálja a problémákat. Csak a néhány gyilkossági ügyet említve, hiába van róla felvétel, rengeteg kérdés merülhet fel az egy eset kapcsán. Vagy ilyen illúzió, hogy a technika semleges és jóra, rosszra felhasználható, pedig mindig magán hordozza a megrendelő ideológiáját, érdekeket tükröz. A kibernetikus vagy digitális társadalom szerint az ideális társadalmat mérnökök, informatikusok irányítják, felülről vezérelt társadalom működhet jól. Azonban az érvek, hogy az adatvédelem pénzbe kerül, versenyelőnyt lehet kiépíteni, a centralizált állam olcsóbb, jóléti szolgáltatások alapját is a megfigyelések jelentik, antiterrorizmus jelen van (aki nem jár tilosban, nincs félnivalója), vagy az ügyfél érdeke mindennél feljebb való mind erősítik a megfigyeléseket.

Egy felmérés alapján Magyarországon a legalacsonyabban lépünk fel a magánéletbe való behatolás ellen,  teszünk valamit az adataink védelmére, ismerjük az adatvédelmi törvényeket, vagy érdekel bennünket az adataink sorsa. Ez alapján van még bőven tennivalónk a kérdéskörben, társadalmi felhívásokkal erősíteni kellene a tudatot az emberekben, hogyan is tudnak valamit tenni annak érdekében, hogy a magánszférájukat megóvják az illetéktelenekkel szemben. Mindenkinek magának kell megvarrnia a virtuális függönyét és átadni az elkövetkező generációknak a magánélet értékét.

Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek.

A tanulmány abból az alapgondolatból indul ki, hogy a minket körülvevő világnak a valósághű ábrázolása az emberiségnek régi vágya volt mindig is, legyen az a természet világa vagy az épített világ. A tájékozódás az embernek alapszükséglete, mert a biztonságérzetének kelléke, hogy el tudja helyezni magát a világban: hol jár éppen, merre kell mennie, milyen utat kell követnie a céljának eléréséhez? Ha nem tud tájékozódni, elveszíti a térbeli biztonságérzetét, ami könnyen félelmet okozhat.

A térbeli megismerés, ábrázolás több szakterületnek is a feladata volt ebből kiindulva az egyes civilizációkban és kultúrákban, tehát mindenhol megjelent valamilyen formában. Az internet megjelenésével és a technológia fejlődésével azonban minden megváltozott. A civil felhasználók tömeges megjelenésével felborult a térképészet, a helymeghatározás szokásrendje, amelynek következményeként a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés súlypontja eltolódott az adatok széles körű hasznosításának irányába a szerző szerint. Tehát a széleskörűvé válással egyfajta forradalmi változás zajlott le a digitális képalkotó rendszerek, a műholdak megjelenésével, amihez alkalmazkodnia kellett az emberiségnek több szempontból is. Például az addigi statikus, papír alapú jelleg helyett egy dinamikus modell alakult ki, a változásokra rögtön lehet reagálni és a precizitással a tévedések, a pontatlanságok száma is jórészt lecsökkent. 

A folyamatnak köszönhetően született meg a térinformatika, amely a térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén mozog.

Mindezeknek a pozitívumoknak az ellenére a felhasználók több negatívummal is szembesültek. Kiemelném ezek közül, hogy az adatok mennyiségét nehéz kezelni, értelmezni vagy összehasonlítani, vagy az információnak is ára van, amelyért az időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel és kiszolgáltatottságunkkal is fizetünk.

Két példa is eszembe jut hirtelen: negatívként az okostelefonok használatával kapcsolatosan kifigyelhetik, hogy éppen nem tartózkodik az illető otthon, és addig kirabolják. Elég hozzá csak egy üzenet valamelyik közösségi oldalon a tartózkodási helyünkről, amit a rabló észlel, és várja az üres lakás. Pozitív példaként a beméréseket tudom említeni: számos esetben megkerülhet így az elrabolt autó vagy bűnelkövetők mozgását tudják lekövetni. 

A globális helymeghatározás és a mobil helymeghatározást lehetővé tévő technológiák üzleti elterjedése  az adott technológia szolgáltatója és használója számára lehetővé teszi a térbeli adatok tömeges és olcsó begyűjtését, tárolását, így nehéz korlátok közé szorítani az adatfelhasználást és az adatkereskedelmet.

Kezdetben az emberiség a térképpel oldotta meg a valós világról alkotott ismereteinek a gyűjtését, azonban ennek birtoklása csak keveseknek adódott meg. A nyomda és a sokszorosítás megjelenése volt a fordulópont, ahogy a könyvek és a művelődés esetében, úgy a térképek és a tájékozódás összefüggéseiben is. A különböző eltérő térbeli információs igények így megvalósulhattak, hiszen egy kereskedőnek vagy a honvédelemnek más adatokra volt értelemszerűen szüksége, ami azonban az idő folyamán egyre „szakosodott”, és az általános felhasználó megértését nehezítette. Az újabb fordulópontot a levegő meghódítása jelentette, 1783-ban került sor az első ballonnal történő adatgyűjtésre. A fényképezés feltalálása 1839-ben lehetőséget adott arra Louis-Jacques-Mandé Daguerrének köszönhetően, hogy adott környezeti feltételek között, a tér egy adott nézőpontjából szemlélhető objektív leképeződést megvalósítsák, ami újabb mérföldkő volt. A harmadik évszám 1957, amikor az első mesterséges műholdat fellőtték, ami elindította az űr-távérzékelés fejlődését. Napjainkig így rengeteg technológiát fejlesztettek ki, de elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása, hiszen az analóg feldolgozások – a képalkotás technikája (radar), a fokozott pontossági igények (térképészet) vagy a képi információk nagy mennyisége (távérzékelés) - nem feleltek meg a kor kihívásainak.

Az infokommunikációs technológia által létrehozott virtuális világ logikája minden merev határt lebont, mert a földrajzi helyekhez kötött tevékenységek korlátait kitágítják az internet által. Az egyenlőtlenségek, amelyek fennálltak a természeti, infrastrukturális, gazdasági, társadalmi okokból alapvetően meghatározták a különböző lehetőségeket. Ezek a mai napig igazak véleményem szerint, de csökkentek a különbségek, hiszen ha van internetkapcsolatunk, többnyire ugyanolyan tartalmakat érhetünk el, mint a másik ember.

A térinfomatika világában a statikus megjelenítést, azaz, hogy a térkép formula a valóság kicsinyített mása, amely a Mi volt? Mi van? kérdésekre kereste a választ, felváltotta a valós idejű megjelenítés a Mikor? Hol? Mi van? kérdésekkel. Ez egy alapvető paradigmaváltást is eredményezett, magyarán pontosabb képpel szolgál, és ehhez tudni kell igazodni is.

A tér jelenségeinek regisztrálásánál azonban vannak másféle problémák is, amikkel szembe kell nézni. Például hazai viszonyoknál egy átlagos évben húsz-harminc légi fényképezésre alkalmas nap van, ami megnehezíti a nagyobb térségek jó minőségű állapotrögzítését.

A leginkább a jogi és üzleti hozzáférésben érhetőek tetten a problémák. A távérzékelési műholdak többnyire erő nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek. Például az USA kormányának kérésére a kereskedelmi műholdszolgáltatók nem értékesíthetnek 2 láb (=60 cm) mértéknél nagyobb felbontású adatokat.

Napjainkban a virtuális világ, intelligens város vagy cyber city fogalmakat a valóságon túlmutató, esetleges jelentéssel felruházott fogalomként alkalmazza az információs társadalom, amely gyakorlatilag a képzelet által jön létre a valóságelemekkel tarkítva. Ezeknek a valós világokat modellező virtuális világoknak öt nagyobb csoportja kerül megemlítésre:

1, Az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok menü – és egydimenziós linkjegyzékek, amelyek az adott térség iránt érdeklődő látogatók tájékozódási igényeit hivatottak kielégíteni és információ átadására jöttek létre.

2, A kétdimenziós modellek az adott térséget madártávlatból ábrázolják, alapvető funkcióként az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való kapcsolódási lehetőségek, csatlakozási felületek jelennek meg 2D hiperlinkek segítségével.

3, A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, a szimuláció, a térbeli elemzés kiszolgálása.

4, Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel az interakcióra is lehetőséget adnak.

5, A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefonok képernyőjén a virtuális tartalmat.

A felhasználó saját magára, a logikai gondolkodására szabott, perszonális elérési útmutatókat igényel az általa elérni kívánt helyről és hajlamos figyelmen kívül hagyni a különböző nehézségeket. Például azt is sokan elfelejtik, hogy vásárlás után a rendszer kezelői nemzetbiztonsági okokból bármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérhetőségét vagy a szolgáltatások pontosságát nemzetbiztonsági okokból. A GPS rendszer által szolgáltatott műholdjelek viszonylag egyszerű eszközökkel zavarhatók, blokkolhatók, így a navigációs alkalmazásokat ellehetetlenítik, nagyobb kivitelben bűncselekmények elkövetésére is alkalom nyílik. Példának okáért kommunikációs frekvenciákat nem zavarva, manipulálva nagyobb értékű holmikat szállító kamionokat térítenek el útjukról, csapdába ejtve őket.

Egy észt rendszámú, nyersanyagot szállító vontató esete is példaértékű, hogy miért nem szabad megbízni minden eszközben. A GPS-e tájékoztatását követve lakatlan területre tévedt, lakott területtől mintegy 10 km-re, és elakadt a lápos területen. Több napig bolyongott, étlen és szomjan, amikor rátaláltak, pedig hazánkban történt az eset.

További veszélyek napjainkban, hogy az információs társadalom polgára gyakorlatilag folyamatos követés alatt áll az elektronikus fizetés, WIFI, GPS, vagy térfigyelő kamerák által. 

A manipuláció is fennáll, tetten érhető: különböző területek kitakarásával nagyobb kormányzati tényezők kérésére a valóság képeződik le egyes térképeken. A Google vagy Microsoft szolgáltatásainál ezek fellelhetőek. A könyv Gödöllőt hozza fel, ahol egy objektumot még a valóságnak megfelelően ábrázolnak 2008. augusztus 30-án, de 2009. július 30-án már kifedték. Ez a világ különböző pontjain eltérően működik, a frissítés is kérdés lehet, hogy milyen gyakran teszik meg pl. a Google Maps dolgozói.

Másik példaként a személyiségtérkép konstruálását említi meg a szerző Japánban: egy takarító cég alkalmazottainak övére felcsatolt okostelefon folyamatosan rögzíti a pozíciójukat és a gyorsulásukat, így a takarítást, a helyváltoztatást, a pihenést értékelve kiderül, hogy az alkalmazott mennyi időt töltött a különböző tevékenységekkel. Ez nem biztos, hogy az alkalmazott számára üdvözítő, hiszen mindenkinek vannak olyan napjai, amikor nem úgy teljesít, ahogy elvárnák. A munkáltatóra nézve örvendetes, jogosan kérheti számon az alkalmazottját, de a munkát vállaló számára biztosan nyomasztó lehet. Másféle példa a labdarúgóké: például Újpesten is megvalósult, hogy korszerű technikával mérik a labdarúgó adatait, amely fejlődését segíti, illetve az adatokkal meg lehet nézni, mennyire játszott hasznosan, miben kell változtatnia, merre mozog stb.

Összességében megállapítható, hogy a technológiai fejlődés segítségével az új eszközök és a mobil infokommunikációs hálózatok az idő korlátainak legyűrésével, a tér és az idő kapcsolatában fellelhető akadályok lebontásával az emberek többségének életét nagyban megkönnyítik. Azonban az egyszerű, megbízható, olcsó, biztonságos tértechnológia még kidolgozásra vár, amely mindenki számára elérhető. A tanulmány alatt is többször gondoltam arra, hogy milyen örvendetes, hogy ennyire kinyílt a világ, ugyanakkor a veszélyekre gondolva elgondolkodtató, hogy ilyen alapon mennyire ki vagyunk szolgáltatva. Ráadásul nagy mennyiségű, esetleg pontatlan információk nem könnyítik meg az életünket. Az ember szelektálva, gazdálkodva a befogadással megpróbálhat úrrá lenni ezen, de amint ezeket a sorokat írom, több ezren bővíthetik az információs bázist. A kérdés az, hogy mindez hova vezet az évek múlásával? Segíti az emberiséget vagy gátolja? Az idő megadja majd a választ.

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Talyigás Judit (szerk.): Az Internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest, 2010. 193-205.o.

Páros munka II. - Képzéstervezés

A pedagógus kompetencia-modellekhez kapcsolódóan és az IKT kompetetenciák terén

Egy intézmény képzési vezetőjeként távoktatásban tanító, olasz nyelvórákat tartó tanárokat szeretnénk elnyerni az intézményünkbe. A leendő nyelvtanárok korábban nem használtak IKT-s eszközöket, de most a tanítás kereteiben szükségük lesz rá.
Képzési vezetőként az a feladatunk, hogy olyan tanárokat válasszunk, akik nyitottak a technológiai eszközök használatára és az IKT-s belső továbbképzéseken való részvételre.

Feladat: 30 órás IKT-s továbbképzés megtervezése, amely keretében minden IKT-s eszköz használatát elsajátíthatják a nyelvtanárok, amelyre a felnőttképzés során szükségük lesz.
A legszükségesebb eszközök és szolgáltatások felsorolása, indoklással, hogy miért van szükség rá a képzés keretében!

Ezen alkalommal is Sörös Barbarával dolgoztam együtt és gondolkodtam közösen.

Bejegyzés:
Minden oktatási környezetben, vagy tanítási,tanulási folyamatban a nevelési folyamat fő szereplője a tanár, azonban a tanár szerepe távoktatási környezetben átértékelődik. A sztereotípiákkal ellentétben nem szorul a háttérbe, hanem kulcsszereplőként való megjelenése helyett a facilitátori, mentori szerepe emelhető ki. Fontos, hogy továbbra is modellnyújtó, értékközvetítő szerepben van a hallgatók felé, amelyet a szakmai felkészültségével és a személyiségjegyeivel tud támogatni.

Fontos a tanár megismerhetősége, hiszen elérhetővé kell válnia a hallgatók számára. Ha a tanár közvetíti azokat a mintákat, amiket képvisel az információs társadalomban, akkor nem teheti meg, hogy a különböző webes eszközök használatát figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért az IKT-s eszközöket is használnia kell, meg kell jelennie a nyilvánosság előtt és a folyamatos kapcsolattartás is nélkülözhetetlen. Ehhez szükség van arra, hogy az IKT-s eszközöket és alkalmazásokat a tanár ismerje, és kezelni tudja.
A nagyobb online rendszerekben való részvétel is elengedhetetlen. A tanfolyam során meg kell ismertetnünk a tanárokat a fontosabb alkalmazásokkal is, mert fontos, hogy az online identitását felépítse és ilyen formában is együtt tudjon működni a hallgatóival. Ezt majd a későbbiekben konkretizálni fogjuk.
Az ePortfolió készítése is jelentős számukra, hiszen a szakmai munkásságát, életútját a hallgató gyakran mintaként követi. Ez is követendő példaként állhat a diákok/hallgatók előtt. Az átláthatóbb pedagógiai munka, szakmai munka miatt mindenképpen előnyös. Ezen kívül az itt részvevőknek a szakmai anyagainak gyűjtésére, tárolására és megosztására is praktikus ez a rendszer.

Pedagógus kompetenciák, amelyekhez igazítani kell a képzést:
(Falusi Iván listája) - 8 elem

-          a tanuló személyiségfejlesztése

-          tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése

-          szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása

-          pedagógiai folyamat tervezése

-          tanulási folyamat szervezése, irányítása

-          pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése

-          szakmai együttműködés és kommunikáció

-          elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért

Kiegészítésként az International Society Technology for Education alapján:

- a tanulás és kreativitás kibontakozásának támogatása

- a digitális kor tanulási folyamatának és értékelésének tervezése, fejlesztése

- a digitális kor munka- és tanulási folyamatának modellezése

- a digitális állampolgárság és a felelősség előmozdítása és modellezése

- szakmai fejlődésben és vezetésben való részvétel

A szükséges IKT kompetenciák:

-          megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége

-          IKT-eszközök technikai és szociálpszichológiai sajátosságait, jegyeit és a módszereket is ismerni kell

-          digitális írástudás

-          digitális médiaműveltség

-          az IKT eszközök használata: ez különbséget jelenthet a fiatalok és idősek között, gazdagokra és szegényekre vonatkoztatva, nembeli különbségek is lézetnek, de nem ezek a lényegesek: a nyitottak és elzárkózóak a nagy különbség az IKT eszközök alkalmazásában!

-          folyamatosan bővítendő eszköztár

A legszükségesebb eszközök és szolgáltatások felsorolása:

- online közösségek (online tanuló közösségek munkáját tudja segíteni)

- online tanulási rendszerek (e-learning, levelező lista készítése)

- ePortfolió használata

- virtuális oktatási környezet, tér ismerete (SL)

- klasszikus webes eszközök használata (slideshare, web-szótár, mikrofon, webkamera)

- mLearning vagy mobiltanulás ismerete (bárhonnan, bármikor hozzáférhetővé váljon a tanár, valamint az azonnali értékelést is lehetővé teszi)

- tudjon információt megosztani (Twitter használata)

- alapvető számítástechnikai ismeretek (world, excel, ppt) elsajátítása

30 órás IKT - továbbképzés

A képzés fontossága:
Napjainkban az információs társadalomban állandóan szembesülünk a modern kommunikáció és információtechnológia eszközeivel és következményeivel, illetve annak hiányában a problémákkal.  Mivel a diákok maguk is számítógépekkel, mobil kommunikációs eszközökkel dolgoznak és számos új módszerrel, tartalommal és technológiával találkoznak, így lényeges, hogy a tanárok is tisztában legyenek az IKT-s eszközök használatával. Fontosnak tartottuk, hogy ezen a képzésen a résztvevők a gyakorlatban azonnal használható módszertani eszközökkel, pedagógiai lehetőségekkel ismerkedjenek meg.  

A képzés intenzitása:
A képzést előzetesen három hétvégére bontva, pénteki és szombati időpontokban tervezzük, több szakember bevonásával, akik felügyelnék a folyamatot.
Tervezett időpontok: Péntekenként: 8.00- 13.00, Szombatonként: 8.00- 13.00
A képzés egy gyakorlati vizsgával zárulna, ahol fény derülne az elsajátított ismeretek elsajátításának mértékére.


1-2. nap:
Tematika:
Előzetes tudás felmérése (a nyitottság mérésére is alkalmas)
Bevezető előadás - A távoktatásról
A Microsoft Office használata
A klasszikus webes eszközök használata (slideshare, web-szótár, mikrofon, webkamera)
Az online közösségek (Facebook, Twitter, youtube) + tanulórendszerek, az online eszközrendszerek bemutatása és alkalmazásuk
A facilitátor-mentor szerep fontosságának ismertetése

Az első két nap célja:
A résztvevők szerezzenek több ismeretet a digitális eszközök használatában, valamint az eszközökkel történő tanításban és tanulásszervezésben. Ismerkedjenek meg az interneten fellelhető és az oktatás során felhasználható digitális tartalmakkal, közösségi oldalakkal.
A mentorálásnak, mint támogató jellegű tevékenységnek a kihangsúlyozása is lényeges része az első napokban.

3.-4. nap
Tematika:

A virtuális tér megismerése, mint tanulási alternatíva

Információmegosztás elsajátítása

A Moodle-rendszer bemutatása, kezelése

Az e-portfólió sajátosságai és elkészítése

A mobil tanulás ismertetése

A 3.-4. nap célja:
A résztvevők ismerkedjenek meg a virtuális világ által kínált lehetőségekkel, módszerekkel és tudják alkalmazni az oktatás megkönnyítésére. A Moodle- rendszert az információmegosztás megkönnyítésére ajánljuk számukra. Az ePortfolió elkészítésével a szakmai munkásságuk könnyebb elérése válik lehetővé. A mobil tanulással pedig igyekszünk rávilágítani arra, hogy a tanári visszacsatolás, értékelés folyamatának felgyorsulása a tanulás lényeges eleme.

5.-6. nap
Tematika:
Multimédiás szoftverek és eszközök alkalmazásának segítése a pedagógiai munka hatékonyabbá tétele érdekében.
E-etikett, digitális normák ismertetése.
Speciális kifejezések az internet világában.
Összefoglalás!

A két nap célja:
A résztvevők ismerjék meg az olyan speciális multimédiás eszközöket, mint a digitális fényképezőgép, scanner, projektor. És ezeket megfelelő önállósággal képesek legyenek alkalmazni.  
A digitális etikettet ismerniük kell a résztvevőknek.
A speciális kifejezésekkel, (amiket ezekben a környezetekben szokás használni) tisztában kell lenniük a résztvevőknek. Az átlátható, világos beszéd kiemelten fontos, mivel nonverbális jelek nem jelennek meg. Az utolsó napon az összefoglalásra kerül sor, ahol az esetleges kérdéseket, problémamegoldásokat biztosítjuk a hallgatóknak.

Vizsga:
A tanfolyam egy modulzáró vizsgával zárulna, ahol fény derül az elsajátított elméleti ismeretek mértékére. Emellett egy számítógépes, interakciós vizsgára is sort kerítenénk, ahol az ismeretek gyakorlati alkalmazását mérnénk fel.

Hasznosnak tartjuk, hogy a tanfolyamot követően a felvett tanároknak félévente egy hasonló jellegű tanfolyamot szerveznénk, hogy a tudásukat a távoktatás keretein belül fejlesszék, frissítsék és bővüljön az eszköztáruk.

A pedagógiai értékelés, mint taneszköz minősítési alapelv

Az öt alapvető pedagógiai alapelvből az értékelést választottuk ki Sörös Barbara csoporttársammal, amelyet elemzünk és értelmezünk, majd ehhez kapcsolódóan 13+1 útmutatást adunk andragógusoknak.

Az értékelés nem más, mint a célok és az eredmények összevetése, az eredmények vizsgálata abból a szempontból, hogy céljainknak megfelelő eredmény jöjjön létre.
A pedagógiai értékelés tág fogalom, hiszen magába foglalja a tanulók neveltségi szintje mellett a tanár munkájának, az iskola munkájának, a tantervnek, a taneszközöknek az értékelését is.   
Fontos, hogy a tanulói teljesítmény a tanítási-tanulási folyamat egészében folyamatos visszajelzést kapjon. Ez történhet a pozitívumokra való támaszkodással, az elért sikerek, eredmények folyamatos megerősítésével, a hiányosságok korrekciójával, vagy kiküszöbölésével.

A pedagógiai értékelésnek három fajtáját szokás megkülönböztetni, ezek a következők:

• diagnosztikus
• formatív
• szummatív

A taneszköz módszertani dokumentációjában meg kell jelennie, hogy a taneszköz használata során a pedagógiai értékelés milyen formában történik meg, vagy a taneszköz használatánál milyen értékelési megoldásokat tudunk felhasználni eredményesen. Ennek alapján az értékelés kétféleképpen jelenhet meg: egyrészt az eszköz használata közben a felhasználásból következik, másrészt az eszköz oktatási folyamatában egyébként is végbemenő értékelést segíti.

A továbbiakban az említett pedagógiai értékelés formáit fogjuk részletesen ismertetni.

A diagnosztikus értékelés

A pedagógiai értékelésnél a diagnosztikus értékelés a felhasználók, elsősorban a tanulók előzetes ismereteinek, kompetenciáinak a feltáró jellegű értékelésére alkalmas, a tanuló előzetes tudását méri fel. Ez a felmérés történhet írásban, szóban, de valamilyen cselekvés, tanulói aktivitás részeként is. Legfontosabb funkciója, hogy előkészítse az egyéni fejlesztést, ami illeszkedik a választott pedagógiához. Célja, hogy a különböző pedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók részletes információt szerezzenek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát.

Komplex oktatócsomagok között akad olyan, amely a felhasználó tevékenykedtetésével szerez információkat és ennek megfelelően épít fel a folyamat közben, vagy akár állandóan korrigálva az egyéni tanulási utat.  Nem minden taneszköz képes ilyen feladatok ellátására. Vannak olyan esetek, amikor a taneszköz, például egy nagyobb információs bázis vagy gyűjtemény szolgáltat tartalmat, míg a pedagógus a diagnosztikus értékeléshez kialakíthat megfelelő kérdéseket és feladatokat. Előfordul olyan eset is, amikor a taneszköz kifejlesztésénél ez a funkció nem volt tervezett, és a pedagógus kreativitása produkál olyan helyzeteket, amikor mégis erre a feladatra használja fel. A diagnosztikus értékeléshez szükséges alkalmasság nem szükséges alapfeltétel, de alapvetően növeli a taneszköz szükségességét, ha az ténylegesen is képes aktiválni a fenti funkciókat.

A diagnosztikus értékeléssel elsősorban a besorolási döntéseket alapozzák meg, főként annak érdekében, hogy kialakítsák az egyénre, illetve a csoportra szabott nevelési-oktatási stratégiákat.

Fontos megjegyezni, hogy a diagnosztikus értékelésnél, amikor a gyerekek előzetes ismereteit méri fel a tanár, semmiképpen nem szabad minősítő értékelést alkalmazni, hiszen annak nem ez a funkciója. Nem szabad rossz osztályzatot adni, amennyiben az iskola az értékelésnek ezt a formáját alkalmazza. Ha ez csak egy esetben is előfordul, akkor a pedagógus „elveszítette” a gyerekeket. A gyerekek soha többet nem fogják neki elmondani saját gondolataikat. Esetleg elérhető vele az, hogy inkább előre elolvassák a tankönyvet, és az abból bemagolható mondatokat adják vissza, de arról, hogy valóban megértették-e, elfogadták-e az új gondolatokat, nem tud tájékozódni a tanár.

A formatív értékelés

Amikor egy új anyagrész feldolgozásában már teljesen elmerült a tanulócsoport, és a tanár tudni szeretné, hogy a gyerekek ténylegesen mennyit is értettek meg belőle, akkor kerül sor a formatív értékelésre. Ez szintén történhet szóban és írásban is.

A formatív értékelés elnevezése onnan származik, hogy ebben a tanulási szakaszban az értékelés közvetlenül a tanuló, illetve a tanulás formálását, alakítását célozza.  Főként megerősítési szerepe van. Míg a diagnosztikus értékelés elsősorban a tanár számára szolgál visszajelzéssel, addig a formatív értékelés esetében a visszajelzés címzettje a tanuló. Információt ad arról, hogy hol tart a tanuló, mit tud és mit nem tud, hol vannak hiányosságai. Ezáltal segíti a tanuló önértékelését.

Alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul. Nem minősítést, ítélkezést jelent, hanem egyrészt a tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulási hibák és nehézségek feltárását. A tanulók és a tanárok is visszajelzést kapnak az önkorrekcióhoz.

A taneszköz használatához szükséges elvárások másként jelennek meg a formatív értékelés funkcióinál, amelyek a digitális nemzedék számára készült eszközöknél csaknem alapkövetelmények. A folyamat közben történő, a minősítéstől mentes, de a folyamat további menetéhez visszacsatolásként hatást gyakorló értékelési forma permanens jelenléte egy  tananyag jellegű taneszköz, a tanulók tevékenykedtetésére vállalkozó alkalmazás esetén alapvető feltétel. A digitális nemzedék a folyamatos megerősítés, a folyamatos visszacsatolás igényével él, számukra fontos és szükséges, elsősorban persze online környezetben, de ez a tulajdonság megköveteli, hogy a számukra kialakított taneszköz is ilyen alapelvek mentén működjön. Az értékelés során erről a kipróbálással is meglehet győződni, és szerencsés, ha  beválás-vizsgálatok, az előzetes kipróbálások vagy próbahasználatok  ennek a funkciónak a működését megerősítik. Itt már lehet minősítést alkalmazni, de semmiképppen nem számíthat véglegesnek, hiszen fontos, hogy a diák a tananyag megértésével képes legyen az osztályzatán is javítani.  

Összegezve, ha a diagnosztikus értékelésre azt mondtuk, hogy a folyamat kezdetén van fontos szerepe, akkor a formatív értékelésről azt mondhatjuk, hogy mintegy végigkíséri a pedagógiai folyamat egészét.

A szummatív értékelés

Az adott anyagrész feldolgozását követően kerülhet sor a szummatív értékelésre, amely lezáró, összegző, minősítő értékelésként értelmezhető. Egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusaként fogható fel, ahol a tanulót teljesítménye alapján lehet kategóriákba sorolni, valamint minősíteni.  

A szummatív értékelő funkció elsősorban interaktív tananyagoknál, azon belül azoknál  értelmezhető, ahol a különböző teljesítményszinteknek különleges szerepe van, hogy a külső személy számára információt adó jelentőséggel bír, ezért érdemes erre külön fejlesztést készíteni. Hasznos és értékes információkat kaphatunk az egyén tanulási tevékenységéről, azon belül a részteljesítményéről, és akár a másokhoz viszonyított eredményességéről, eredményeiről is.

Maga az értékelés többféleképpen is történhet. Ide sorolható a témazáró dolgozatok megíratása, az év végi osztályzatok adása, továbbá ide tartoznak a záróvizsgák, érettségi, felvételi, nyelvvizsga , vagy akár a KRESZ-vizsga megszervezése is.  Az osztályzatok mindig a szummatív értékelés csoportjába tartoznak.

13+1 útmutató andragógusoknak:

1. Az értékelésnél mindig törekedjünk az objektivitásra!
2. Gondoljuk át, hogy mikor, milyen szituációban alkalmazzuk az értékelés adott formáit.
3. Tanulmányozzuk az egyes értékeléseket, hogy mindig a megfelelő módon tudjuk alkalmazni az értékelés három fajtáját!
4. Fontos, hogy az értékelések alkalmával ne általánosítsunk, személyre szabottan értékeljünk.
5. Megfelelően kell felmérni a bemeneti kompetenciákat, hogy a fejlődésnél a mértéket tudjuk figyelembe venni. (Nem mindegy, hogy ki honnan indul. Nagyobb fejlődés érhető el a kevesebb előzetes ismeretekkel rendelkezőknél)
6. A minősítésünk ne számítson véglegesnek, folyamatosan értékeljük a fejlődés folyamatát, lépéseit!
7. Ne alkalmazzunk túlságosan negatív értékeléseket, hiszen könnyen el vehetjük az értékelt diák/hallgató kedvét.
8. Ugyanakkor ne csak a pozitívumokat emeljük ki, hiszen a hallgatónak az egyéni fejlődése érdekében tudnia kell, hogy milyen irányba haladjon tovább, hol kell a hiányosságokat pótolni, vagy a hibákat javítani.  
9. A minősítést a hallgatóval is tudatnunk kell, hogy a hibáiból, hiányosságaiból képes legyen tanulni, azon változtatni tudjon.
10. Az értékeléshez átfogó képpel kell rendelkeznünk az értékelt félről, hogy ne csak egy adott feladat negatívumai legyenek döntőek a minősítéshez.
11. Az értékelésnek konkrét példákkal alátámasztottnak, jól megindokoltnak kell lennie!
12. Pozitív és negatív tulajdonságokat is tartalmaznia kell a minősítésnek. Ha a negatívumokra akarom a hangsúlyt helyezni, akkor is kell pozitívumokat is felsorakoztatni, hogy a hallgató tudja, hogy van amiben jó.
13. A hosszabb szöveges értékelés megfelelő, hiszen egyértelművé teszi a hallgató eddigi tevékenységét, emellett ezt a szöveges értékelést jól érthetően kell megfogalmazni, hogy a szándékunk, mondandónk egyértelmű legyen az értékelt fél számára.

+1 tanács:  A szöveges értékelőkben jónak tartjuk megemlíteni, hogy a hibákon, hiányosságokon az értékelt fél miként tudna javítani. Tehát megoldási alternatívákat kellene javasolnia az andragógusnak a jövőbeni terv/eredmény  könnyebb eléréséhez.