Választott feladat: Hogyan kezdjünk hozzá, feltételek a sikeres tanuláshoz

Csoport tagjai :

Benkő Gabriella   

Berek Andrea    

Szabó Gergely

Témaválasztás indoklása:

Az eheti blogbejegyzésünket a szintén csoportos munka keretén belül készítettük el. Azért választottuk a fent megnevezett témát, mert úgy gondoljuk, hogy ez az egyik legmeghatározóbb mozzanat a tanulási folyamat szempontjából. Nem mindegy ugyanis, milyen feltételrendszer mellett kezdünk neki a tanulásnak, tanításnak, milyen szempontokat kell követnünk az elindulásnál, mik az alapkövetelmények a tanuló és a tanító felé.

A bejegyzésünkkel a célunk saját tapasztalatainkból adódóan az, hogy tanácsot adjunk mind a tanulóknak, mind a tanároknak, hogy mire kell figyelni egy virtuális távoktatás kurzus elkezdésekor, hiszen a kurzus nagyon összetett, így több módszertani elemet is ötvöz magában.

Tanár szempontjából a sikeres tanításhoz szükséges:

• ·         Pontosan ütemezett tanterv, kurzusfelépítés

Fontosnak tartjuk, hogy mire a kurzus elindul, kész tantervvel rendelkezzen a tanár. Ez azért is hasznos, mert a sikeres kurzusvezetés igényli a heti feladatteljesítést, illetve a témák egymásra épülését. Ezt előzetes munka nélkül nem lehetséges a kellő minőségben kivitelezni. Ennek egyszerűsített változata alkothatja a diákok számára kiadott tematikát. A tematikában ismertessük a tárgy teljesítésének feltételeit, ügyeljünk, hogy több lehetőséget is biztosítsunk a tanulóknak a kurzus teljesítésére.

• ·         A módszertan végiggondolása, tervezése

Szorosan kapcsolódik a fent említettekhez, ez alatt inkább a heti feladatok megtervezését értjük, vagyis a tematika egységeihez feladattípusokat rendelünk. Hasznos, ha több módszert is alkalmazunk, illetve több alternatívát (egyéni, páros, csoportmunka) is megtervezünk, és azokat alakítjuk a csoport igényeihez. A változatosság a tanulók motivációjának és figyelmének folyamatos fenntartása miatt fontos szempont. Illetve, hogy több alternatívát, módszertant is megismerjenek.

• ·         A szükséges technikai feltételek ellenőrzése, beszerzése

Előre győződjünk meg arról, hogy birtokában vagyunk a többrétű kurzus sikeres levezényléséhez szükséges technikai eszközparknak. Ha ugyanis ezt nem tesszük meg, fennakadásokkal nézhetünk szembe.

• ·         Meggyőződés a diákok infrastrukturális felszereltségéről

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy esetenként nem mindenki rendelkezik megfelelő technikai háttérrel, így a csoportok általában differenciáltak ebből a szemszögből. Számukra segítséget kell nyújtanunk, vagy egyéb alternatívákat biztosítani a kurzus sikeres teljesítéséhez. Természetesen hasonló minőségben. (Azonos lehetőségek biztosítása.)

• ·         Közös kommunikációs felületek létrehozása tájékoztatás, valamint a felmerülő problémák megoldása végett

A tanárnak első gyakorlati lépésként szükséges megteremteni a kommunikációs csatornákat, melyen keresztül interakcióba tud lépni diákjaival. Itt  Facebook csoportra, közös e-mail címre - levelezési listára, virtuális valóság felületre (SL) gondolunk.

• ·         Segítők

Ajánlatos a képzésbe bevonni más szakembereket is a kurzus sikeres megvalósítása érdekében, már csak azért is, mert a tárgy speciális számítástechnikai szakismereteket igényel, illetve a tanár és segítői kooperatív módon tudják feladataikat megoldani. A résztvevők számára is színesebb lesz a kurzus, és ez az összkép általában pozitívumot szül.

• ·         Az időpontok megtervezése, betartása, betartatása

Fontos a következetesség, mind a diákok, mind pedig a tanár szempontjából. A gördülékeny feladatmenedzsment érdekében ügyeljünk a megadott időpontok betartására.

• Facilitátori, mentori tevékenység

A támogató szerep megléte alapfeltételnek tekinthető. Ennek a kurzus típusnak a megvalósításához elengedhetetlen az ilyen irányú szemléletváltás

Tanuló szempontjából a sikeres tanuláshoz szükséges:

• ·         Követelményrendszerről való tájékozódás

Első lépésként, meg kell ismernünk a kurzus teljesítéséhez szükséges követelményeket és feltételeket, amiket mindig szem előtt kell tartani.

• ·         Kurzusteljesítési alternatívák közti választás

Ha több alternatíva áll rendelkezésünkre, válasszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Vizsgázás vagy félévközi feladatok közti választás lehetséges.

• ·         Technikai háttér beszerzése

Amennyiben a kurzus heti feladatok teljesítésével kívánjuk abszolválni, szükséges a tematikában ismertetett tecchnikai hátteret (eszközök, programok) beszerezni.

• ·         Új programokkal való ismerkedés, gyakorlás

Ha a programokat már megszereztük, fontos hogy azokkal ismerkedjünk. Továbbá a felmerülő problémákat, kérdéseket jelezzük az oktatónk felé. Ennek a célja, hogy amikor már az érdemi munka folyik, gördülékenyen tudjunk dolgozni, a csoporttal együtt haladni és ne akadályozzuk sem a csoport, sem saját magunk munkáját.

• ·          Heti időmenedzsment

A heti időbeosztásunkba szükséges a lent említett eseményeket belekalkulálni.

1.      Elmélet megismerése (élőben személyesen vagy ustreamen, esetleg később felvételről)

2.      Blogbejegyzés (határidők betartása)

3.      Konzultáció SL-ben (a fix időpontokhoz való alkalmazkodás) vagy későbbi időpont megszervezése, jelzés a tanár felé

• Egyéni, önálló aktivitás

A kooperáció és a csoportmunka fontos a távoktatási környezetben, alapfeltételnek tekinthető, hogy hatékony munka alakulhasson ki.

A fent említett lépéseket saját tapasztalatainkra építve fogalmaztuk meg. Úgy gondoljuk, hogy ezen elemek végiggondolása elengedhetetlen a sikeres tanulási folyamat véghezviteléhez. Ezek biztosítják az első lépéseinket. Szem előtt tartottuk, hogy a lépések egyfajta időbeli egymásra épülést is szemléltessenek. Célunk, hogy ez alapján, egyfajta segítséget adjunk azoknak, akik tanácstalanok a kurzussal kapcsolatban, vagy a későbbiekben vesznek részt rajta.

A hármas egység

A heti feladatunk az volt, hogy egy képzésszervező cég szemszögéből mutassuk be, mint oktatási menedzserek, a konnektivista és a távoktatási oktatási formákat. A cég ugyanis dolgozói továbbképzésére belső képzést kíván indítani.

Az összehasonlítást blog és prezentáció formájában mutatjuk be, melynek végén eldől, a megbízó cég melyik módszert választja. Tehát a célunk hiteles képet adni ezen oktatászervezési módokról.

A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján mutattuk be.

A motiválás, az aktivizálás és a megerősítés alapdidaktikai hármas egység, amelyek összefüggő, kapcsolódó csoportot alkotnak, mert egyik a másikból következik és ilyen formán hatnak is egymásra.

A képzésben résztvevők motivációja mindig kulcskérdés oktatási környezetben, a távoktatási folyamatban és a vizsgált kurzusoknál is: hogyan lehet motiválni? A kérdésre válaszolva kézenfekvő, hogy a pedagógus kezében kétféle motivációs - didaktikai terület létezik: a tevékenység és a tartalom.

Ha a tevékenység izgalmas, változatos és leköti az egyént a tanulásban, akkor a motiváció is magasabb, ha viszont monoton, unalmas és állandó, akkor a motiváció is folyamatosan süllyed és csökken. Ez egy távoktatási és egy konnektivista csoportnál is érvényes megállapítás, változatos oktatásszervezési megoldással, tevékenységgel lehet az egyént motiválni és felkelteni, fenntartani folyamatosan az érdeklődését. A konnektivizmus ebből a szempontból jobban biztosíthatja ezt a fajta változatosságot, hiszen a résztvevők folyamatos tevékenykedtetésével, aktivizálásával könnyebben el tudja érni, ha így vizsgálódunk.

A tartalom alapú motiválás  nem azt jelenti, hogy csak azt tanítjuk, amit a hallgató tanulni akar, hanem azt, hogy a kevésbé érdekes tartalmakat változatos formában, tevékenykedtetve tálaljuk. Így a kevésbé érdekesebb részek (tantárgyak) is érdekesebbé válhatnak. A tartalom szempontjából tehát kényesebb a helyzet, hiszen nem feltétlenül csak olyan témákat szabad adni, ami iránt érdeklődik a tanuló. Olyan oktatási tartalom köré kell szervezni az oktatást, ami felkeltheti az egyén érdeklődését, így biztosítja a motivációt. Arra is vigyázni kell, hogy ha a feladatok változatosak is, a tanuló ne érezze azt, hogy túl van terhelve és olyan magasak az elvárások, aminek nem tud megfelelni, hiszen a motiváció ekkor a visszájára fordulhat.

Az aktivizálás a motivációval úgy függ össze, hogy ha a folyamat elején kellően magasra emeljük az egyén motivációját, magyarán sikeresen felkeltjük az érdeklődését, tartósabb lesz a motiváció az egész folyamatban, így nagyobb eséllyel vesz részt aktívabban a tanuló. Az aktivizálás biztosítása nagyrészt oktatásszervezés függvénye, hiszen ha érezhetően nem működik az adott tanulásszervezési forma, akkor tudni kell változtatni valamit. Ez távoktatásban még nagyobb kihívást jelenthet. Távoktatási környezetben is előforduló hiba, hogy egyből a közepébe vágva, felvezetés nélkül vágnak bele a tananyagba, így kimarad a környezettel és a tartalommal  ismerkedő szakasz. Az oktató legtöbbször azt gondolja, hogy a hallgató már eleve motiválva van, így nem szán időt arra, hogy megismerje a hallgatók tudásszintjét, motivációját. Kellő időt rászánva az egyén motivációjának megismerésére, feltérképezésére és változatos környezetet, tartalmat biztosítva az aktivitás elősegíthető. A konnektivizmus pedig eleve az egyén aktivizálására épít, így itt is valamivel többet ad a távoktatáson belül a fentiekre nézve. Például menet közben is egyszerűbb a váltás, és jobban fel lehet vezetni a tartalmat a csoporthoz igazodva. Ha a konnektivista és szimpla távoktatási kurzust nézzük, előbbi előnye abban rejlik, hogy ki lehet használni az egyén kreativitását, erre építve pedig sokkal sikeresebb lehet a tanár. Távoktatással nehezebb elérni ezt a fajta aktivizálást, de ott sem lehetetlen.

Konnektivista tanulásszervezés esetén sokkal jobban építhetünk az egyén kreaítv munkájára, aktivitására. A hagyományos távoktatásban megtehető, hogy a tanuló csak várja az anyagot, amikor megkapta, megtanulja, megold pár feladatot és ezzel lezártnak tekinti a tanulási folyamatot. A konnektivizmus pedig arra épít, hogy a résztvevők igenis belevetik magukat, és aktívan részt vesznek a folyamatban. Másként a dolog nem működőképes.

A megerősítés távoktatási környezetben nehéz kérdés: egyrészt az egyén tanulástörténete miatt, mert az egyén nem először kerül az oktatással kapcsolatba, maximum a távoktatási helyzettel. Így kialakult nála egy tapasztalat, amire épít. Másrészt a megerősítés forrása legtöbbször a pedagógus, aki értékeli a munkát. Így rossz gyakorlattá érlelődhet a két tényező, és nem szokja meg az egyén azt, hogy a megerősítés máshonnan is érkezhet.  A tanuló reflexből az oktatótól várja az értékelést és a megerősítést.

Ezzel ellentétben a konnektivista kurzusnál ez egyáltalán nem így van! A többiek is adhatnak visszajelzést az egyén gondolataihoz, másrészt a folyamatot kívülről szemlélődőktől is jöhet megerősítés a tanáron kívül, ha feltételezzük az interaktivitást. Sőt, a konnektivizmusban a résztvevők szinte már el is várják, hogy a többiek reagáljanak bejegyzéseire, értékeljék őt, hiszen így tud igazán hatékonnyá válni a konnektivizmus skálafüggetlen hálózat-volta. Ezek mind verbális megerősítések.

A (visszacsatolás) és megerősítés non-verbális formában is végbemehet, ennek minősül például a Like. Általa a résztvevő tudhatja, hogy valami érdekeset, értékeset hozott létre, osztott meg.

A távoktatás és a konnektivizmus összehasonlítása:

	Távoktatási kurzus	Konnektivista kurzus
Tanári szerepek:	Mentor, tutor Koordinálja az egyéni tanulási utakat. Kiadja a megtanulandó anyagokat.	Mentor, facilitátor Koordinálja a csoport tevékenységét, feladatokat ad, melyek inspirálják a csoport tagjait.
Tanulási forma:	Jellemzően egyéni	Csoportos
Tanulás módja	A megtanulandó tartalmak megértése, befogadása	Hálózatalapú mintázatok felismerése és értelmezése
Befolyásoló tényezők	Határidők, elsajátítandó tananyag nehézsége, egyéni tanulási stílus	A hálózatok kapcsolatainak mélysége, erőssége
Tipikus tanulási helyzet	Egyéni tanulási stílusok alapján tananyagfeldolgozás	Fogalom-térképek, integratív, összegző tanulmányok
Feladatok jellege:	Kiadott tananyag elsajátítása, klasszikus tanulás.	Sokrétű feladat: blogírás, SL-konzultáció. Egyéni tudástartalomból egy közös tudástartalom konstruálása a cél.
Motiváció forrása	Egyéni motiváltság jellemző, egyéb külső motivációk lehetnek, (tanár) de nem meghatározó.	A csoport húzó erőt gyakorol a tagokra. Akik nem aktívak, azok kihullanak, amelyből nehézségek is adódhatnak.
Időszükséglet:	A tananyaggal való felkészülés a saját tempóban történik.	Egyéni és csoportos időbeosztás. Heti feladatmegoldásokkal a csoporthoz is kell igazodni.
Előzetes ismeret:	Alap szintű számítógépes ismeret.	Közepes szintű számítógép ismeret (többféle eszköz).
Tanulási helyszin:	Lehetőség személyes  konzultációra, online tanulási környezet.	Lehetőség személyes konzultációra. Virtuális-online tanulási környezet vegyes használata.
Számonkérés módja	Vizsgaszituáció. Végén szummatív értékelés, de lehet formatív a folyamat közben	Végső vizsga általában nincs, folyamatos értékelés a csoporttól és a tanártól.

Kiknek ajánljuk?

Távoktatás	Konnektivizmus
Ezt a képzési formát inkább a zárkózottabb, kevésbé innovatív embereknek javasoljuk	Innovatív, technikára nyitott, jó íráskészséggel rendelkező dolgozóknak ajánljuk.

Mivel a cégnél többféle személyiség típusú és tanulási stílusú ember dolgozik, úgy gondoljuk, hogy érdemes megfontolni, egy harmadik, kevert képzési formát is, amiben a távoktatás és a konnektivizmus előnyeit egyesítjük.

Ha összegezni akarjuk a fent leírtakat, mindenképpen leszögezhetjük, hogy a konnektivista kurzus - amennyiben az egyének motiváltsága és aktivizálása tetten érhető - jobban megmozgatja a résztvevőket, mintha csak távoktatással vennének részt a folyamatban.

Másrészt csapatépítésnek sem utolsó, így a cég a belső képzés során, pozitív attitűdökre építve kialakíthatja akár az egymástól tanulás, az egymás támogatásának a lépcsőit. Távoktatással is meg lehet sikeresen oldani a belső képzést, viszont a konnektivizmus egyfajta pluszt jelenthet, ha a résztvevők hajlandóak önmagukat interaktív szemlélettel fejleszteni. A motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egységét a konnektív kurzusnál jobban tetten lehet érni, de változatos oktatásszervezéssel, hogy ne csak a belső képzés teljesítésének kipipálása legyen a cél, a távoktatást is ugyanúgy lehet ajánlani, ha az anyagi keretek engedik.

Tanítás és tanulás a kulturális evolúció rendszerében (Komenczi Bertalan)

A tanulás képessége, a tanulásra és tanításra való alkalmasság és késztetés velünk született tulajdonságok, az emberi élet velejárója, akár tetszik, akár nem. Nem véletlenül született meg az egész életen át tartó tanulás paradigmája az Európai Unió által.  A környezetünkből származó információk által a saját belső reprezentációinkat alakítjuk, amelyek ezeket vagy megerősítik, vagy módosítják, azaz újraírják, átértelmezik és átírják. Ezek az alapelvei a konstruktivizmusnak is, ahol mindenki a saját reprezentatív világából merít a csoportéba, és közösen hozzák létre az emberek az implicit tudásukat. A tanulmánynak az első felét tartottam a legérdekesebbnek, amely biológiai szemmel vizsgálódik a tanulás és a tanítás fogalompár kérdéskörével kapcsolatban.

Az állatoknál is megfigyelhető a genetikai átadás, azaz hogy az egyes fajok populációi számára lehetővé válik a környezethez való lassú, de folyamatos és fokozatos alkalmazkodás. A tanulás így a fejlettebb állatok jellemzője, a túlélés alapfeltétele, ami az elődök tapasztalatával ötvözve jelenti az életet.  A tanulás általános, rendszerelméletű értelmezése szerint ilyen formában a genetikai átadás is felfogható tanulási folyamatként. A külvilág lassan változó jellemzőire adandó válaszminták a génkészletben, a genomban rögzültek, így a különböző fajok egyedei eleve alkalmasak a környezet bizonyos részeihez való illeszkedésre. Ezt ökológiai fülkének nevezzük. A genom zárt programcsoport, amely a fogalmazás pillanatában véglegesen rögzül az egyed élete során nem írható felül. A biológiai evolúció során azok az egyedek nagyobb eséllyel adják tovább utódjaiknak sikeresnek mondható genomjukat, amelyek a legalkalmasabb programokat tartalmazzák. Ezt pedig természetes szelekciónak hívjuk.

A következő definíció alkalmas az evolúciós tanulásra is: A tanulás egy rendszerben vagy irányító részrendszerében a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló, tartós és adaptív változás Nahalka szerint. A rendszer itt a populáció, amelynek jelentős mennyiségű tudáskészlet halmozódott fel. A génekben felhalmozódott tudás a populációnak, a fajnak a tudása, amely mindig a múltra vonatkozik. Tehát nem az egyén, hanem a faj a tanulás alanya ebben az esetben.

A genom az evolúciós múlt tapasztalatait tárolja, az ősi világokra vonatkozó információk tárháza, az agy a mindenkori jelen környezeti modelljeit készíti el. Az egyed rendszerszintjén megjelenő tanulása a változó környezethez történő alkalmazkodás gyors és hatékony módja – szabályszerűségeket, mintákat tud azonosítani és ennek megfelelően viselkedni. A legegyszerűbb idegrendszerek is modellezik a környezetnek bizonyos lényeges elemeit. Az élőlény folyamatosan pásztázza a környezetét, az így felfogott információk segítségével egy egyszerűsített modell alakul ki minden élőlény agyában a világról. A tanulásnak ez a módja alakítja ki a belső reprezentációk folyamatos módosulását és jelenti a környezettel való kölcsönhatásokat. Az állatok legfontosabb információforrása a környezet aktuális állapota, beleértve a fajtársak és a nem fajtársak jelzéseit is. A felhalmozott tudás konkrét kontextusokhoz és szituációkhoz kötődő, az idegrendszer saját világába zárt személyes tudás, amely csak a velük történt dolgokra vonatkozhat, és az állatok ezekhez az ismeretekhez sem férhetnek tetszésük szerint.

Így alakul ki a kettős tudáskészlet, a genetikai kódba foglalt instrukciók és az agyban kialakított belső reprezentációk rendszere. Ha számítógépes hasonlattal élünk, a modell betöltött és futtatható szoftver, amely folyamatosan frissül.

Az emberi elme kifejlődésének, a tanítás és tanulás változatos formáinak kialakulásának története az a folyamatsor, amelynek során a személyes tudás birtoklójának szempontjából szabadon hozzáférhetővé, módosíthatóvá és a társaknak átadhatóvá vált. A kulturális evolúció a tanulásnak az egyéni vonalán túllépő, az állatvilágban is megfigyelhető, feljebb fejtegetett kulturális átadásra épül. A Homo Sapiens megjelenésével a kulturális evolúció önállósodott és folyamatosan gyorsul, lényegében mai tudásunk szerint változatlan biológiai alapokon.

A kulturális átadás lehetővé teszi a fajtársak tapasztalatainak, tudásának bizonyos fokú átvételét. Ez a társas, szociokulturális forma különösen fejlett a nem humán főemlős csoportokban, ezért beszélnek a tudósok például csimpánz vagy makákó kultúrákról. Jellemzően az expozíció, az ingerfokozás, a mímelés és az utánozásos tanulás, de az aktív tanulás bizonyos elemei is megfigyelhetőek náluk. Az ember esetében az utánozásos tanulás, a tanítás alapján való tanulás és az együttműködéses tanulás dívik. Jellemző ránk a szándéktulajdonítás, az elmeteória, valamint a megosztott célok és szándékok alapján való együttműködési készség, a konstrukciós készség, a társas találékonyság és a kommunikációs hatékonyság.

A tanulási környezet eltér a pedagógiai megfogalmazástól a kulturális evolúció kontextusában: azt a fizikai, biológiai és kulturális adottságrendszert értjük alatta, amely sajátos ökológiai fülkeként a gyerekek fejlődésének a hátterét képezi, ahol a tanulás megtörténik.

A mimetikus kultúra a sajátos emberi kulturális környezet első történeti manifesztációja Donald szerint. Görög eredetű szó és utánozásra, lejátszásra utal. A tudatos, önmaga által kezdeményezett reprezentációs tevékenység szándékos, de nem nyelvi létrehozásának képességen nyugszik. Az emberi faj kezdetleges időszakát tudjuk ide sorolni. A társakkal való együttműködés, a társas vonzódás létrehozza azt a folyamatot, amelyet Csányi kommunikációs kényszernek nevez. A belső pszichikus világ szétvált a társak számára kifejezhető, közös reprezentációs rendszerre, amely a csoportkommunikáció tartalmát képezte. Így megjelent a közös tudás. Létrejöttek a közös tudásnak a megőrzésének, továbbfejlesztésének és átadásának megbízhatóan működő rendszerei. Megszületett a humán pedagógia, a genomban rögzített tudásadaptáció, amely a hatékony tudástranszferre jött létre. Az ember éppen ezért már születésétől tudja, hogy a felnőttek értékes tudásforrást jelentenek.

A mitikus kultúrának az alapja, hogy az emberek közös tudása kontextusfüggő volt, szorosan kötődött eseményekhez és azok kifejezésére. A beszéd megjelenése jelentően kibővítette a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét, így a kommunikáció is hatékonyabbá vált. Donald szerint a nyelv az emberi elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre. Már nem a test fejezi ki vizuálisan dekódolható formában a belső reprezentációkból eredő közlési szándékokat, hanem egy specializálódott szervrendszer, egy szimbólumrendszer. Az élő beszéd a mai napig az emberek közötti kapcsolattartásnak legalapvetőbb és leghatékonyabb rendszere.

A teoretikus, vagy modern kultúra az emberi információkezelés legújabb formája, melynek új eleme a szimbólumok korábban nem ismert új osztályának a felfedezése: külső, grafikus reprezentációknak a felfedezése. Az addig csak emlékezetben fellelhető reprezentációt kivetítették ún. külső szimbolikus tároló rendszerekbe, így nyilvánossá, tartóssá és általánosan elérhetővé váltak. Egyszóval tudásforrások születtek, az agyagtáblák vagy a papirusz voltak ezek az információhordozók. Objektív tudásrendszerek jöttek létre.

Az emberiség kulturális történetében ez volt a fordulópont, felgyorsultak a változások. A teoretikus kultúra elnevezés arra utal, hogy ez a kognitív készségrendszer a korábbinál magasabb szintű, hatékonyabb analitikus gondolkodást és elméletalkotást tett lehetővé.

A kihelyezett szimbólumokkal a tér, idő és a személy függetlenné vált, megszűntek a korlátok az emberi tapasztalatok, tudásátadásnak a szempontjából. Kiszélesedett az átadható és átvehető tudásoknak a köre, megnövekedett a közvetlenül nem tapasztalt dolgok szerepe tudáskészletünkben. A fonetikus írás az egyik legnagyobb emberi találmányok egyike, hiszen leképezi a hangzó beszédet – a szó elszáll, írás megmarad mondás ragadja meg leginkább a változásnak a lényegét. Ugyanakkor az írásbeliség nem automatikus következménye a szóbeliségnek, mert írást az emberi kultúrák 10%-a fejlesztett csak ki!

A hangsúly a vizualitásra tevődött, így változni kezdett az egyénnek a kognitív információ feldolgozó rendszereinek a működése is, de nem módosult az agy térfogata vagy anatómiai makroszerkezete, csak az agykéreg bizonyos részeinek szerveződése.

Az írásbeliség hosszú ideig csak egy szűk elitrétegre terjedt ki, a társadalom döntő hányada továbbra is a szóbeliség világában élt. A teoretikus kultúrában rejlő lehetőségek társadalmi mértékben megmutatkozó hatása a nyomtatás elterjedése után vált meghatározóvá, amikor szélesebb körű lett a tudás az információtárolásnak, a könyvnek köszönhetően. A modern iskola is a nyomtatás hatására alakult Európa lenyomatát viseli. A könyv megjelenése a tanulási környezetben azt eredményezte, hogy az írásbeliség a hozzá kötődő kognitív szokásokkal együtt beépült a szóbeliség tanítási – tanulási kultúrájába, így sajátos szimbiózis jött létre. Az új médium alapvetően nem változtatta mega tanár szerepét, de megkönnyítette. Éppen ezért az évek alatt rögzültek a tananyagok, és a kreativitás sokszor hiányzott ebből a kényelmességből adódva. A könyvnyomtatással inkább általánossá vált az emberi megismerés, egyfajta mobil információtár jött létre, amelynek végeredménye a modern tömegoktatás lett és szinte a megjelenésétől kritikákat vált ki. Ugyanis a gyereket szinte nyersanyagnak tekinti, készre formálják és információval töltik fel az elméket, de csakis bevett gyakorlatok alapján. A válaszok a 19-20. századi új, alternatív pedagógiai elképzelések, amelyek a tradicionális oktatás bástyáját szeretnék ledönteni, de legalábbis átalakítani. Ilyen például a reform pedagógia vagy a cselekvés iskolája.

A kibontakozásban lévő új információs technológia, az elektronikus médiumok világa alapvetően átformálja a könyvbeliségen alapuló hagyományos, információs világot. Ezzel a kihívással a Gutenberg-galaxisnak szembe kell néznie. A kérdés inkább az, hogy ez a változás milyen horderejű lesz a korábbi változásokkal összevetve. Az biztos, hogy elérhetőnek tűnik a teljesen automatizált, magas színvonalú gépi problémamegoldás, amely akár az emberi agy teljesítőképességét is meghaladhatja (?). Ma még nem tudjuk, hol vannak a határok, amelyek a nagyigényű fejlesztéseknek gátat szabnának. A gépesítés elterjedése, a folyamatok automalizálása már ma is gondot okozhat, akár a munkaerőpiacon lévő kevesebb helyekre gondolok. Nem véletlenül születnek teóriák és aggályok, például a részecskegyorsítóra asszociálva. A jövő adhat csak rá választ, hogy jó irányba indult el az emberiség a tanulás, tanítás, megismerés kérdéseiben.

Székely Iván: Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon? (Talyigás)

Surveillance society, azaz megfigyelési társadalom vagy más néven: kukkoló társadalom. A mai világot nyugodtan nevezhetjük így, hiszen ma már több felületen is betekintést engedhetünk az életünkbe, a mindennapjainkba, megoszthatjuk ismerőseinkkel a minket körülvevő világot, sőt ismeretleneknek is közvetítünk valamilyen képet. Ez régebben elképzelhetetlen lett volna. Ha egy nyugati demokráciában közöljük harminc évvel ezelőtt, vagy akár a ’90-es években egy rendszerváltó országban, hogy minden lépésünket, üzenetváltásunkat vagy telefonkapcsolatunkat rögzítik és elemzik, maximum rémálmaikban jön elő az embereknek. Ma pedig akár a kertünkből is közvetíthetünk a külvilágba bárki számára. Ez a valóság. A könyv címe is ezeket a tartalmakat tükrözi, a megfigyelő és a megfigyelt aspektusaiból építkezik a megfigyelés során, hogy hogyan épült fel ez a társadalom és miként élhetünk ennek tudatában.

Mi minősül megfigyelésnek? A legtöbb álláspont megegyezik abban, hogy az emberek viselkedésének és tevékenységének többnyire ismételt vagy rendszeres monitorozásáról van szó. Megfigyelhetünk több dolgot és többféleképpen, arctalan tömegként és azonosítható egyénként egyaránt. Azonban nem egyenlő a megfigyelés az észleléssel, és az átláthatóság is fontos tényező. Ha valaki tudatában van a megfigyelésnek, hogy jelenléte közösen elfogadott szabályok alapján a többiek előtt zajlik, akkor szintén nem megfigyelésről beszélünk. Ezért a nyilvánosság előtt zajló eseményeknél is a közönség nem tartja a szerző szerint megfigyelés alatt a szónokot vagy a közszereplőt. Én ezekkel vitatkoznék, hiszen szerintem a véleményalkotásunkban óhatatlanul megfigyeljük valakinek a viselkedését, gesztusait vagy mozdulatait, ami alapja a gondolkodásunknak, még ha tudatában is van annak, hogy figyelik, így én a fentieket is a megfigyelés kategóriájába sorolnám, ha tehetném.

A lényeges különbség tehát, hogy valaki tudatában van-e annak, hogy megfigyelik. Ha nincsen, azt nevezi Székely megfigyelésnek. Egy beszélgetés kihallgatása, kommunikációs kapcsolatrendszer feltérképezése, e-mailek jogosulatlan elolvasása, telefonbeszélgetések lehallgatása, a térbeli mozgások lekövetése mind-mind a megfigyelés területei. Nekem inkább a kémkedés szó jutott eszembe ezekről, de a definíciós kérdések sokszor vitára adhatnak okot.

Ezen túl a valós idő sem feltétele a megfigyelésnek, mert hiába később elemeznek ki egy videofelvételt, a megfigyeltekről adatokat gyűjtenek. Archív adatok elemzése, adatbányászati módszerek elemzése ugyanezt a kategóriát képviselik. Megkülönböztetik sokan az adatgyűjtést, amely során az egyén adatai automatikusan gyűlnek, építve politikai színképét, vélt vagy valós társadalmi devianciáit vagy vásárlási szokásait. Az emberek adataikon keresztül való megfigyelésének jelentése egyesek megkülönböztetéseként, főleg az angol szakirodalomban a dataveillance. A repülőtereken található testi szkennereket is külön kategóriaként kezelik, mert nem csak a fegyver vagy nem kívánatos tárgy jelenlétéről adhat információt. Tehát különböző definíciók és meghatározások az alapjai a megfigyelés témakörének.

A szerző három fontos attribútumot említ:

1, Az információs aszimmetria. A megfigyelő fél többet tud a megfigyeltről, mint fordítva, eszközei is jelentősen erősebbek a másikénál: a megfigyelt fél gyanútlan az esetek döntő többségében.

2, Az aktus rejtettsége. Az érintett számára nem átlátható, hogy a megfigyelésből származó adatokat ki használja fel, ki fér hozzá, milyen következtetéseket hoz fel és milyen célra használja fel.

3, A kontrollálhatatlanság. Gyakran még tiltakozni sem lehet a megfigyelés ellen és nem lehet kikerülni, hogy az adatok sorsát az érintett személy nem tudja befolyásolni.

Ilyen típusú megfigyelés a történelemben, a múltban számos alkalommal történt: elég ha csak a pletykás szomszéd nénire gondolunk, vagy titkos ügynökök sorára, akik Magyarországon sajnálatosan jelen voltak az elmúlt politikai rendszerben. Ez a fajta megfigyelés azonban nem hasonlítható a mai kukkoló társadalom mindennapi tevékenységeihez, hiszen régebben a megfigyelés állami monopólium volt, ma az üzleti szektor vagy bárki a részese lehet, aki másokat meg akar figyelni.

Egyszóval amit a megfigyelők megsértene ma is, az a magánszféra, angolul privacy. Nem csak a személyes intimitásokról, az egyedülléthez való jogról szól, hanem a magánszféra egésze feletti rendelkezésről. Angol nyelvterületen belül két tendenciát láthatunk: egyrészt erősödik az információs elem jelentősége, másfelől egy aktív, önrendelkező irányzat felé mozog a szó jelentése. Ez Magyarországon tetten érhető a Harmadik Köztársaság Alkotmányában, miszerint mindenki maga rendelkezik a róla szóló információk sorsáról. Kiemelhető az egyén, az individuum. Az egyéniség fontos, az egyén nem olvad bele a tömegbe, vannak saját javai, fizikai és szellemi magántulajdona is és ezzel kapcsolatos jogai, igényei. Egy szegény család ugyanolyan büszke a saját magánéletére, és annak határaira, mint egy gazdag és nemes család, így anyagi különbségekben itt nincsenek különbségek, belső tartással mindenki, a nincstelen ember is rendelkezik. A keleti, ázsiai országokban másképpen jelenik meg: a közösség, az együttműködés mindig az egyén elé helyezi az embert, de a magánszféra is ugyanannyira fontos, ami a legjobban az internetes anonimitásukban látszik, hogy nem adják ki könnyen magukat bárkinek.

A szerző szerint a privacy szóra nincsen megfelelőnk, mert hiányos ez a fordítás. Az ok abban keresendő, hogy a magyar társadalom a II. világháború előtt még nem juthatott el arra a fejlettségi fokra, amikor a magánszféra feletti önrendelkezés tömeges igénnyé, értékké vagy tételes joggá vált volna. A világháború után pedig már nem volt alkalom arra, hogy a nyugati demokráciák értékrendjét átvegye a társadalom. A rendszerváltás hozta el, hogy ezek az értékek és jogok belekerültek az új alkotmányos jogállam portfóliójába.

Azonban a korszerű információs – kommunikációs technológia kikezdte a magánszféra értékének és jogának gyakorlati érvényesíthetőségét. Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Ráadásul hiába van több mint 75 országban a személyes adatok védelmére, a velük való önrendelkezésre vonatkozó törvény, a technológia akadályt képez ezeknek, így omlások sorozata képeződik.

Az első ilyen omlást a telefonok hozták, az információszerzés technikájának forradalmi változása. Előtte mindenki tisztában volt a határaival: a birtok, a lakás, a ház fizikai határai voltak ezek. Utána kikerülhetetlen volt, hogy a magánjelleget ne kérdőjelezze meg, hiába előnye a távolság leküzdése. A lehallgatások, és a poloskák miatt az emberek többsége tudta, hogy mi telefontéma, és mi nem.

A második összeomlás kulcsmozzanata az információfeldolgozás. Az első nagyszámítógépek megjelenésénél a hivatalnokok könnyen rájöttek, hogy hatékonyan lehet nyilvántartani az egyéneket, az állampolgárokat származásuk, vagyoni helyzetük, tevékenységük vagy más ismérv alapján. Az alkalmazkodás nem volt olyan teljes körű, hiszen vannak olyan helyek a világban, ahol ma sem tudják, vagy nem foglalkoztatják, hogy mi történik a számítógépes adataikkal.

A harmadik összeomlást pedig az internethasználat elterjedése jelenti. Azok, akik átlátják és befolyásolni tudják az adatok sorsát, egyre kevesebben vannak, az adataink olyan adatbázisokban is fellelhetőek, amiről valószínűleg nem is tudunk. Az információszerzés és feldolgozás mozzanata szétválaszthatatlanná vált. Arra is rá kell eszmélnünk, hogy digitális énünk lassan fontosabbá válik, mit a valós személyiségünk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a weblapokon webpoloskák vannak, amelyek megfigyelik, mikor mit nézünk, és így olyan hirdetések jelennek meg a monitoron, amik ehhez az érdeklődéshez igazodik. Utópia, ha Michael Foucault megfigyelő államára gondolunk, aminek az alapja Jeremy Bentham 1780-ban tervezett Panoptikumja vagy felügyelő háza. Ebben a rendszerben mindenkinek azt kell éreznie, hogy egy központi helyről megfigyelik, és ehhez kell igazítania a viselkedését. Gyakorlatilag a vallásoknak is ez az alapja. Ma inkább titkos megfigyelőrendszer a megfelelő, nem tudjuk kik, és mikor, de sok helyről figyelnek. Ma már mindenki használja a Facebookot vagy más közösségi oldalt, és meghatározó tényező, kinek mennyi ismerőse van, ez alapján ítélik meg a másikat, vagy egyre kevésbé figyel oda a többség, mit oszt meg minden ismerősével.

Több negatív hatása is van az információ-kommunikációs technológiáknak, az internetes világnak. Például a dinamikus árazás is ide tartozik. Internet használati, fogyasztási profilunk segítségével könnyen megbecsülhető, mennyit vagyunk hajlandóak kifizetni egy termékért vagy szolgáltatásért. Ha a szolgáltató célja, hogy minél többet fizessünk, az a legmagasabb ár fog megjelenni, amennyire fizetőképesnek tartanak. Nem egyenlő eséllyel indulunk a vásárlásnál, mert másnál más ár jelenik meg. Ez könnyen lehet, hogy üldözési mánia, de mint diszkrimináció, megjelenhet.

Másik tömegjelenség az identitáslopás. Név, lakcím, társadalombiztosítási szám, bankkártya szám lopásról van itt szó, amely információkat eladhatnak internetes megfigyelők.

A social sorting a diszkrimináció másik formája, amely társadalmilag jelenik meg. Videokamerás megfigyeléssel kiszűrik azokat az embereket, akiket nemkívánatosnak tartanak egy környezetben és távol tartják attól a rétegtől, aki viszont beléphet oda. Az ügyfélértékhez való igazodás is hasonló: aki az adatok alapján jobb módú, több hasznot hozhat a cégnek, így könnyebben érvényesülhet.

A kéretlen e-mailek, spamek is ebbe a kategóriába sorolandó, ami egyes számítások szerint az e-mail forgalom 90%-át teszi ki, amelyeknek alapja szintén a felhasználó tevékenységének megfigyelése.

Nem csak egyéni, hanem társadalmi rendszereket is érintenek a megfigyelési, adatelemzési és felhasználási technikák. Az információval bíró fél, a megfigyelő fél befolyása megnő, így a gazdasági és társadalmi folyamatokat, beleértve az egyéni életviszonyok alakulását is ők határozhatják meg. A piaci torzulás is ilyen, amikor nem a kereslet és a kínálat egyensúlya vezérli a folyamatot, hanem a dinamikus árazás és más, a vevő megfigyelésén alapuló technikák.

Az okok és érdekek:

-          a technológia, amely lehetővé teszi az ilyen kierjedésű és mértékű megfigyelést

-          az üzleti érdekek

-          a nagypolitika és a közigazgatás érdekei, jól irányítható közösség kialakulása végett

-          a kockázatipar, a profitra törekvő vállalatok – egyéni biztonságot, a nemzetbiztonságot, a terrorizmust érintik

-          a politikusoknak a bűnözés ellen való küzdelem

-          az aktuárius társadalom, ahol a statisztikai valószínűség a fontos, érdektelen a normalitás és a deviancia, a bűnözés és a bűn, a megbűnhődött egyén visszavezetése a társadalomba, a lebukás valószínűsége számít

Léteznek illúziók a kérdéskör kapcsán, például, hogy a technika megoldja a társadalmi problémákat, például a bűnözését, de inkább ez csak átstrukturálja a problémákat. Csak a néhány gyilkossági ügyet említve, hiába van róla felvétel, rengeteg kérdés merülhet fel az egy eset kapcsán. Vagy ilyen illúzió, hogy a technika semleges és jóra, rosszra felhasználható, pedig mindig magán hordozza a megrendelő ideológiáját, érdekeket tükröz. A kibernetikus vagy digitális társadalom szerint az ideális társadalmat mérnökök, informatikusok irányítják, felülről vezérelt társadalom működhet jól. Azonban az érvek, hogy az adatvédelem pénzbe kerül, versenyelőnyt lehet kiépíteni, a centralizált állam olcsóbb, jóléti szolgáltatások alapját is a megfigyelések jelentik, antiterrorizmus jelen van (aki nem jár tilosban, nincs félnivalója), vagy az ügyfél érdeke mindennél feljebb való mind erősítik a megfigyeléseket.

Egy felmérés alapján Magyarországon a legalacsonyabban lépünk fel a magánéletbe való behatolás ellen,  teszünk valamit az adataink védelmére, ismerjük az adatvédelmi törvényeket, vagy érdekel bennünket az adataink sorsa. Ez alapján van még bőven tennivalónk a kérdéskörben, társadalmi felhívásokkal erősíteni kellene a tudatot az emberekben, hogyan is tudnak valamit tenni annak érdekében, hogy a magánszférájukat megóvják az illetéktelenekkel szemben. Mindenkinek magának kell megvarrnia a virtuális függönyét és átadni az elkövetkező generációknak a magánélet értékét.

Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek.

A tanulmány abból az alapgondolatból indul ki, hogy a minket körülvevő világnak a valósághű ábrázolása az emberiségnek régi vágya volt mindig is, legyen az a természet világa vagy az épített világ. A tájékozódás az embernek alapszükséglete, mert a biztonságérzetének kelléke, hogy el tudja helyezni magát a világban: hol jár éppen, merre kell mennie, milyen utat kell követnie a céljának eléréséhez? Ha nem tud tájékozódni, elveszíti a térbeli biztonságérzetét, ami könnyen félelmet okozhat.

A térbeli megismerés, ábrázolás több szakterületnek is a feladata volt ebből kiindulva az egyes civilizációkban és kultúrákban, tehát mindenhol megjelent valamilyen formában. Az internet megjelenésével és a technológia fejlődésével azonban minden megváltozott. A civil felhasználók tömeges megjelenésével felborult a térképészet, a helymeghatározás szokásrendje, amelynek következményeként a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés súlypontja eltolódott az adatok széles körű hasznosításának irányába a szerző szerint. Tehát a széleskörűvé válással egyfajta forradalmi változás zajlott le a digitális képalkotó rendszerek, a műholdak megjelenésével, amihez alkalmazkodnia kellett az emberiségnek több szempontból is. Például az addigi statikus, papír alapú jelleg helyett egy dinamikus modell alakult ki, a változásokra rögtön lehet reagálni és a precizitással a tévedések, a pontatlanságok száma is jórészt lecsökkent. 

A folyamatnak köszönhetően született meg a térinformatika, amely a térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén mozog.

Mindezeknek a pozitívumoknak az ellenére a felhasználók több negatívummal is szembesültek. Kiemelném ezek közül, hogy az adatok mennyiségét nehéz kezelni, értelmezni vagy összehasonlítani, vagy az információnak is ára van, amelyért az időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel és kiszolgáltatottságunkkal is fizetünk.

Két példa is eszembe jut hirtelen: negatívként az okostelefonok használatával kapcsolatosan kifigyelhetik, hogy éppen nem tartózkodik az illető otthon, és addig kirabolják. Elég hozzá csak egy üzenet valamelyik közösségi oldalon a tartózkodási helyünkről, amit a rabló észlel, és várja az üres lakás. Pozitív példaként a beméréseket tudom említeni: számos esetben megkerülhet így az elrabolt autó vagy bűnelkövetők mozgását tudják lekövetni. 

A globális helymeghatározás és a mobil helymeghatározást lehetővé tévő technológiák üzleti elterjedése  az adott technológia szolgáltatója és használója számára lehetővé teszi a térbeli adatok tömeges és olcsó begyűjtését, tárolását, így nehéz korlátok közé szorítani az adatfelhasználást és az adatkereskedelmet.

Kezdetben az emberiség a térképpel oldotta meg a valós világról alkotott ismereteinek a gyűjtését, azonban ennek birtoklása csak keveseknek adódott meg. A nyomda és a sokszorosítás megjelenése volt a fordulópont, ahogy a könyvek és a művelődés esetében, úgy a térképek és a tájékozódás összefüggéseiben is. A különböző eltérő térbeli információs igények így megvalósulhattak, hiszen egy kereskedőnek vagy a honvédelemnek más adatokra volt értelemszerűen szüksége, ami azonban az idő folyamán egyre „szakosodott”, és az általános felhasználó megértését nehezítette. Az újabb fordulópontot a levegő meghódítása jelentette, 1783-ban került sor az első ballonnal történő adatgyűjtésre. A fényképezés feltalálása 1839-ben lehetőséget adott arra Louis-Jacques-Mandé Daguerrének köszönhetően, hogy adott környezeti feltételek között, a tér egy adott nézőpontjából szemlélhető objektív leképeződést megvalósítsák, ami újabb mérföldkő volt. A harmadik évszám 1957, amikor az első mesterséges műholdat fellőtték, ami elindította az űr-távérzékelés fejlődését. Napjainkig így rengeteg technológiát fejlesztettek ki, de elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása, hiszen az analóg feldolgozások – a képalkotás technikája (radar), a fokozott pontossági igények (térképészet) vagy a képi információk nagy mennyisége (távérzékelés) - nem feleltek meg a kor kihívásainak.

Az infokommunikációs technológia által létrehozott virtuális világ logikája minden merev határt lebont, mert a földrajzi helyekhez kötött tevékenységek korlátait kitágítják az internet által. Az egyenlőtlenségek, amelyek fennálltak a természeti, infrastrukturális, gazdasági, társadalmi okokból alapvetően meghatározták a különböző lehetőségeket. Ezek a mai napig igazak véleményem szerint, de csökkentek a különbségek, hiszen ha van internetkapcsolatunk, többnyire ugyanolyan tartalmakat érhetünk el, mint a másik ember.

A térinfomatika világában a statikus megjelenítést, azaz, hogy a térkép formula a valóság kicsinyített mása, amely a Mi volt? Mi van? kérdésekre kereste a választ, felváltotta a valós idejű megjelenítés a Mikor? Hol? Mi van? kérdésekkel. Ez egy alapvető paradigmaváltást is eredményezett, magyarán pontosabb képpel szolgál, és ehhez tudni kell igazodni is.

A tér jelenségeinek regisztrálásánál azonban vannak másféle problémák is, amikkel szembe kell nézni. Például hazai viszonyoknál egy átlagos évben húsz-harminc légi fényképezésre alkalmas nap van, ami megnehezíti a nagyobb térségek jó minőségű állapotrögzítését.

A leginkább a jogi és üzleti hozzáférésben érhetőek tetten a problémák. A távérzékelési műholdak többnyire erő nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek. Például az USA kormányának kérésére a kereskedelmi műholdszolgáltatók nem értékesíthetnek 2 láb (=60 cm) mértéknél nagyobb felbontású adatokat.

Napjainkban a virtuális világ, intelligens város vagy cyber city fogalmakat a valóságon túlmutató, esetleges jelentéssel felruházott fogalomként alkalmazza az információs társadalom, amely gyakorlatilag a képzelet által jön létre a valóságelemekkel tarkítva. Ezeknek a valós világokat modellező virtuális világoknak öt nagyobb csoportja kerül megemlítésre:

1, Az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok menü – és egydimenziós linkjegyzékek, amelyek az adott térség iránt érdeklődő látogatók tájékozódási igényeit hivatottak kielégíteni és információ átadására jöttek létre.

2, A kétdimenziós modellek az adott térséget madártávlatból ábrázolják, alapvető funkcióként az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való kapcsolódási lehetőségek, csatlakozási felületek jelennek meg 2D hiperlinkek segítségével.

3, A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, a szimuláció, a térbeli elemzés kiszolgálása.

4, Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel az interakcióra is lehetőséget adnak.

5, A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefonok képernyőjén a virtuális tartalmat.

A felhasználó saját magára, a logikai gondolkodására szabott, perszonális elérési útmutatókat igényel az általa elérni kívánt helyről és hajlamos figyelmen kívül hagyni a különböző nehézségeket. Például azt is sokan elfelejtik, hogy vásárlás után a rendszer kezelői nemzetbiztonsági okokból bármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérhetőségét vagy a szolgáltatások pontosságát nemzetbiztonsági okokból. A GPS rendszer által szolgáltatott műholdjelek viszonylag egyszerű eszközökkel zavarhatók, blokkolhatók, így a navigációs alkalmazásokat ellehetetlenítik, nagyobb kivitelben bűncselekmények elkövetésére is alkalom nyílik. Példának okáért kommunikációs frekvenciákat nem zavarva, manipulálva nagyobb értékű holmikat szállító kamionokat térítenek el útjukról, csapdába ejtve őket.

Egy észt rendszámú, nyersanyagot szállító vontató esete is példaértékű, hogy miért nem szabad megbízni minden eszközben. A GPS-e tájékoztatását követve lakatlan területre tévedt, lakott területtől mintegy 10 km-re, és elakadt a lápos területen. Több napig bolyongott, étlen és szomjan, amikor rátaláltak, pedig hazánkban történt az eset.

További veszélyek napjainkban, hogy az információs társadalom polgára gyakorlatilag folyamatos követés alatt áll az elektronikus fizetés, WIFI, GPS, vagy térfigyelő kamerák által. 

A manipuláció is fennáll, tetten érhető: különböző területek kitakarásával nagyobb kormányzati tényezők kérésére a valóság képeződik le egyes térképeken. A Google vagy Microsoft szolgáltatásainál ezek fellelhetőek. A könyv Gödöllőt hozza fel, ahol egy objektumot még a valóságnak megfelelően ábrázolnak 2008. augusztus 30-án, de 2009. július 30-án már kifedték. Ez a világ különböző pontjain eltérően működik, a frissítés is kérdés lehet, hogy milyen gyakran teszik meg pl. a Google Maps dolgozói.

Másik példaként a személyiségtérkép konstruálását említi meg a szerző Japánban: egy takarító cég alkalmazottainak övére felcsatolt okostelefon folyamatosan rögzíti a pozíciójukat és a gyorsulásukat, így a takarítást, a helyváltoztatást, a pihenést értékelve kiderül, hogy az alkalmazott mennyi időt töltött a különböző tevékenységekkel. Ez nem biztos, hogy az alkalmazott számára üdvözítő, hiszen mindenkinek vannak olyan napjai, amikor nem úgy teljesít, ahogy elvárnák. A munkáltatóra nézve örvendetes, jogosan kérheti számon az alkalmazottját, de a munkát vállaló számára biztosan nyomasztó lehet. Másféle példa a labdarúgóké: például Újpesten is megvalósult, hogy korszerű technikával mérik a labdarúgó adatait, amely fejlődését segíti, illetve az adatokkal meg lehet nézni, mennyire játszott hasznosan, miben kell változtatnia, merre mozog stb.

Összességében megállapítható, hogy a technológiai fejlődés segítségével az új eszközök és a mobil infokommunikációs hálózatok az idő korlátainak legyűrésével, a tér és az idő kapcsolatában fellelhető akadályok lebontásával az emberek többségének életét nagyban megkönnyítik. Azonban az egyszerű, megbízható, olcsó, biztonságos tértechnológia még kidolgozásra vár, amely mindenki számára elérhető. A tanulmány alatt is többször gondoltam arra, hogy milyen örvendetes, hogy ennyire kinyílt a világ, ugyanakkor a veszélyekre gondolva elgondolkodtató, hogy ilyen alapon mennyire ki vagyunk szolgáltatva. Ráadásul nagy mennyiségű, esetleg pontatlan információk nem könnyítik meg az életünket. Az ember szelektálva, gazdálkodva a befogadással megpróbálhat úrrá lenni ezen, de amint ezeket a sorokat írom, több ezren bővíthetik az információs bázist. A kérdés az, hogy mindez hova vezet az évek múlásával? Segíti az emberiséget vagy gátolja? Az idő megadja majd a választ.

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Talyigás Judit (szerk.): Az Internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest, 2010. 193-205.o.