A pedagógiai értékelés, mint taneszköz minősítési alapelv

Az öt alapvető pedagógiai alapelvből az értékelést választottuk ki Sörös Barbara csoporttársammal, amelyet elemzünk és értelmezünk, majd ehhez kapcsolódóan 13+1 útmutatást adunk andragógusoknak.

Az értékelés nem más, mint a célok és az eredmények összevetése, az eredmények vizsgálata abból a szempontból, hogy céljainknak megfelelő eredmény jöjjön létre.
A pedagógiai értékelés tág fogalom, hiszen magába foglalja a tanulók neveltségi szintje mellett a tanár munkájának, az iskola munkájának, a tantervnek, a taneszközöknek az értékelését is.   
Fontos, hogy a tanulói teljesítmény a tanítási-tanulási folyamat egészében folyamatos visszajelzést kapjon. Ez történhet a pozitívumokra való támaszkodással, az elért sikerek, eredmények folyamatos megerősítésével, a hiányosságok korrekciójával, vagy kiküszöbölésével.

A pedagógiai értékelésnek három fajtáját szokás megkülönböztetni, ezek a következők:

• diagnosztikus
• formatív
• szummatív

A taneszköz módszertani dokumentációjában meg kell jelennie, hogy a taneszköz használata során a pedagógiai értékelés milyen formában történik meg, vagy a taneszköz használatánál milyen értékelési megoldásokat tudunk felhasználni eredményesen. Ennek alapján az értékelés kétféleképpen jelenhet meg: egyrészt az eszköz használata közben a felhasználásból következik, másrészt az eszköz oktatási folyamatában egyébként is végbemenő értékelést segíti.

A továbbiakban az említett pedagógiai értékelés formáit fogjuk részletesen ismertetni.

A diagnosztikus értékelés

A pedagógiai értékelésnél a diagnosztikus értékelés a felhasználók, elsősorban a tanulók előzetes ismereteinek, kompetenciáinak a feltáró jellegű értékelésére alkalmas, a tanuló előzetes tudását méri fel. Ez a felmérés történhet írásban, szóban, de valamilyen cselekvés, tanulói aktivitás részeként is. Legfontosabb funkciója, hogy előkészítse az egyéni fejlesztést, ami illeszkedik a választott pedagógiához. Célja, hogy a különböző pedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók részletes információt szerezzenek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát.

Komplex oktatócsomagok között akad olyan, amely a felhasználó tevékenykedtetésével szerez információkat és ennek megfelelően épít fel a folyamat közben, vagy akár állandóan korrigálva az egyéni tanulási utat.  Nem minden taneszköz képes ilyen feladatok ellátására. Vannak olyan esetek, amikor a taneszköz, például egy nagyobb információs bázis vagy gyűjtemény szolgáltat tartalmat, míg a pedagógus a diagnosztikus értékeléshez kialakíthat megfelelő kérdéseket és feladatokat. Előfordul olyan eset is, amikor a taneszköz kifejlesztésénél ez a funkció nem volt tervezett, és a pedagógus kreativitása produkál olyan helyzeteket, amikor mégis erre a feladatra használja fel. A diagnosztikus értékeléshez szükséges alkalmasság nem szükséges alapfeltétel, de alapvetően növeli a taneszköz szükségességét, ha az ténylegesen is képes aktiválni a fenti funkciókat.

A diagnosztikus értékeléssel elsősorban a besorolási döntéseket alapozzák meg, főként annak érdekében, hogy kialakítsák az egyénre, illetve a csoportra szabott nevelési-oktatási stratégiákat.

Fontos megjegyezni, hogy a diagnosztikus értékelésnél, amikor a gyerekek előzetes ismereteit méri fel a tanár, semmiképpen nem szabad minősítő értékelést alkalmazni, hiszen annak nem ez a funkciója. Nem szabad rossz osztályzatot adni, amennyiben az iskola az értékelésnek ezt a formáját alkalmazza. Ha ez csak egy esetben is előfordul, akkor a pedagógus „elveszítette” a gyerekeket. A gyerekek soha többet nem fogják neki elmondani saját gondolataikat. Esetleg elérhető vele az, hogy inkább előre elolvassák a tankönyvet, és az abból bemagolható mondatokat adják vissza, de arról, hogy valóban megértették-e, elfogadták-e az új gondolatokat, nem tud tájékozódni a tanár.

A formatív értékelés

Amikor egy új anyagrész feldolgozásában már teljesen elmerült a tanulócsoport, és a tanár tudni szeretné, hogy a gyerekek ténylegesen mennyit is értettek meg belőle, akkor kerül sor a formatív értékelésre. Ez szintén történhet szóban és írásban is.

A formatív értékelés elnevezése onnan származik, hogy ebben a tanulási szakaszban az értékelés közvetlenül a tanuló, illetve a tanulás formálását, alakítását célozza.  Főként megerősítési szerepe van. Míg a diagnosztikus értékelés elsősorban a tanár számára szolgál visszajelzéssel, addig a formatív értékelés esetében a visszajelzés címzettje a tanuló. Információt ad arról, hogy hol tart a tanuló, mit tud és mit nem tud, hol vannak hiányosságai. Ezáltal segíti a tanuló önértékelését.

Alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul. Nem minősítést, ítélkezést jelent, hanem egyrészt a tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulási hibák és nehézségek feltárását. A tanulók és a tanárok is visszajelzést kapnak az önkorrekcióhoz.

A taneszköz használatához szükséges elvárások másként jelennek meg a formatív értékelés funkcióinál, amelyek a digitális nemzedék számára készült eszközöknél csaknem alapkövetelmények. A folyamat közben történő, a minősítéstől mentes, de a folyamat további menetéhez visszacsatolásként hatást gyakorló értékelési forma permanens jelenléte egy  tananyag jellegű taneszköz, a tanulók tevékenykedtetésére vállalkozó alkalmazás esetén alapvető feltétel. A digitális nemzedék a folyamatos megerősítés, a folyamatos visszacsatolás igényével él, számukra fontos és szükséges, elsősorban persze online környezetben, de ez a tulajdonság megköveteli, hogy a számukra kialakított taneszköz is ilyen alapelvek mentén működjön. Az értékelés során erről a kipróbálással is meglehet győződni, és szerencsés, ha  beválás-vizsgálatok, az előzetes kipróbálások vagy próbahasználatok  ennek a funkciónak a működését megerősítik. Itt már lehet minősítést alkalmazni, de semmiképppen nem számíthat véglegesnek, hiszen fontos, hogy a diák a tananyag megértésével képes legyen az osztályzatán is javítani.  

Összegezve, ha a diagnosztikus értékelésre azt mondtuk, hogy a folyamat kezdetén van fontos szerepe, akkor a formatív értékelésről azt mondhatjuk, hogy mintegy végigkíséri a pedagógiai folyamat egészét.

A szummatív értékelés

Az adott anyagrész feldolgozását követően kerülhet sor a szummatív értékelésre, amely lezáró, összegző, minősítő értékelésként értelmezhető. Egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusaként fogható fel, ahol a tanulót teljesítménye alapján lehet kategóriákba sorolni, valamint minősíteni.  

A szummatív értékelő funkció elsősorban interaktív tananyagoknál, azon belül azoknál  értelmezhető, ahol a különböző teljesítményszinteknek különleges szerepe van, hogy a külső személy számára információt adó jelentőséggel bír, ezért érdemes erre külön fejlesztést készíteni. Hasznos és értékes információkat kaphatunk az egyén tanulási tevékenységéről, azon belül a részteljesítményéről, és akár a másokhoz viszonyított eredményességéről, eredményeiről is.

Maga az értékelés többféleképpen is történhet. Ide sorolható a témazáró dolgozatok megíratása, az év végi osztályzatok adása, továbbá ide tartoznak a záróvizsgák, érettségi, felvételi, nyelvvizsga , vagy akár a KRESZ-vizsga megszervezése is.  Az osztályzatok mindig a szummatív értékelés csoportjába tartoznak.

13+1 útmutató andragógusoknak:

1. Az értékelésnél mindig törekedjünk az objektivitásra!
2. Gondoljuk át, hogy mikor, milyen szituációban alkalmazzuk az értékelés adott formáit.
3. Tanulmányozzuk az egyes értékeléseket, hogy mindig a megfelelő módon tudjuk alkalmazni az értékelés három fajtáját!
4. Fontos, hogy az értékelések alkalmával ne általánosítsunk, személyre szabottan értékeljünk.
5. Megfelelően kell felmérni a bemeneti kompetenciákat, hogy a fejlődésnél a mértéket tudjuk figyelembe venni. (Nem mindegy, hogy ki honnan indul. Nagyobb fejlődés érhető el a kevesebb előzetes ismeretekkel rendelkezőknél)
6. A minősítésünk ne számítson véglegesnek, folyamatosan értékeljük a fejlődés folyamatát, lépéseit!
7. Ne alkalmazzunk túlságosan negatív értékeléseket, hiszen könnyen el vehetjük az értékelt diák/hallgató kedvét.
8. Ugyanakkor ne csak a pozitívumokat emeljük ki, hiszen a hallgatónak az egyéni fejlődése érdekében tudnia kell, hogy milyen irányba haladjon tovább, hol kell a hiányosságokat pótolni, vagy a hibákat javítani.  
9. A minősítést a hallgatóval is tudatnunk kell, hogy a hibáiból, hiányosságaiból képes legyen tanulni, azon változtatni tudjon.
10. Az értékeléshez átfogó képpel kell rendelkeznünk az értékelt félről, hogy ne csak egy adott feladat negatívumai legyenek döntőek a minősítéshez.
11. Az értékelésnek konkrét példákkal alátámasztottnak, jól megindokoltnak kell lennie!
12. Pozitív és negatív tulajdonságokat is tartalmaznia kell a minősítésnek. Ha a negatívumokra akarom a hangsúlyt helyezni, akkor is kell pozitívumokat is felsorakoztatni, hogy a hallgató tudja, hogy van amiben jó.
13. A hosszabb szöveges értékelés megfelelő, hiszen egyértelművé teszi a hallgató eddigi tevékenységét, emellett ezt a szöveges értékelést jól érthetően kell megfogalmazni, hogy a szándékunk, mondandónk egyértelmű legyen az értékelt fél számára.

+1 tanács:  A szöveges értékelőkben jónak tartjuk megemlíteni, hogy a hibákon, hiányosságokon az értékelt fél miként tudna javítani. Tehát megoldási alternatívákat kellene javasolnia az andragógusnak a jövőbeni terv/eredmény  könnyebb eléréséhez.