Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II.

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II.

Az online eszközrendszerek a tanulás támogatásában

Az online eszközrendszerek a tanulás támogatásának fogalma alapjába véve azt jelenti, hogy létezik internetes online kapcsolat az osztályteremben vagy oktatási térben, és nem idegen ennek a használata, tehát más rendszerekből származó információkat is bevonunk az oktatási folyamatunkba. A digitális tolltartó azt takarja, hogy kinyitunk egy nagy eszközkészletet, amellyel rendelkezünk vagy ismerjük azokat az alternatívákat, és abból kedvére válogathat az ember.  Azonban fontos, hogy ne legyen túl sok eszköz benne, és minél gyakrabban használjuk ezeket, mert csak így lehet a hatékonyságot elérni. Ha túl sok eszközkészletünk van, abba a hibába könnyen bele lehet esni, hogy nem lehet követni egyszerűen a tevékenységünket, nincs idő a megszokásra. Egy egyéni profil létrehozása tehát praktikus, és ezen belül kell szisztematikusan váltogatni, esetleg lassan formálni. Így az információ - és a tartalommegosztás, a produktivitás a lényeg az online eszközrendszereknél, ami a digitális tolltartó használatával működhet.

Ezek az online rendszerek, az online megosztások nem közösségi szempontból alakultak, de ma már próbálnak maguk köré szervezni egyfajta közösséget, mert ez ma már kikerülhetetlen és támogatott tevékenység. Például a kép – vagy video megosztó szolgáltatások is próbálnak közösséget szervezni, amelyet a legjobban a hozzászólásokban lehet észrevenni, hiszen valószínűleg hasonló érdeklődésből, a téma kapcsán írnak oda az emberek. Tehát ennek az online közösségnek a középpontja maga a video vagy a kép lesz, és maga a rendszer támogatja az egész folyamatot. Ráadásul közösségi portálokhoz kiválóan lehet kapcsolni őket, ha valahova feltöltök egy képet, máshova is megoszthatom onnan. Mindent, gyakorlatilag bármit meg tudunk jeleníteni rengeteg forrásból, szóval gyakorlatilag bármivel kapcsolatban létrehozhatok megosztást. Ez is a közösségi formát támogatja. Mindez hasonlattal élve egy online kiterjedt faliújságként vagy munkaasztalként, polcként értelmezhető: csak sokkal több minden fér el rajta, nem mi gondoskodunk a tárolásról és mások könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben hozzáférhetnek.

A probléma az, hogy tanulási művelet-e a megosztás? A válasz: nem, mert ez csak egy eszközhasználat, tanulást támogató dolognak fogjuk fel, de nem egyenértékű a tanuláshoz szükséges műveletekkel. Ha diskurzusok zajlanak ezzel kapcsolatban, az már inkább felfogható tanulási műveletként, hiszen gondolkodunk róla, a megosztott információról adott témába ágyazva. Az online eszközök másik előnye, hogy segíti az oktatási folyamatban a csoporton belüli és a környezettel kapcsolatos információ – és tartalomcserét. Például online jegyzetet könnyebb megosztani, mint kézzel írottat, ráadásul alakítható és formálható is egyben, máshova is konvertálható. Veszély még, hogy ezek az eszközök folyamatosan változnak és nagy a túlkínálat, éppen ezért a fent említett egyéni profil kialakítása az eszközhasználat kapcsán praktikus lehet.

Az online közösségeket nem a tanulás támogatása céljából hozták létre, és a többség nem is gondol rá ilyen szemmel. Azonban felismerték, hogy milyen szerepük lehet ebben a vonatkozásban, hiszen könnyen használható például a facebook, és valószínűleg az összes résztvevő megtalálható rajta, így a kommunikációs felület megoldódik. Lehet úgy is tekinteni rá, mint ha egy színtér lenne, egy nevelési, oktatási, művelődési, népművelési színtér, de mindez a Tanár szerep módosulásával jár együtt: ha oktatási célra szeretnénk felhasználni, akkor a tanárnak fel kell építeni a saját profilját, hiszen különben hiteltelen lenne. A közösségszervezés is nagyszerűen kialakítható: hozzáférhetőségeket, lehetőségeket vizsgálva, szinte önmagát kínálja. Azonban ha eltűnik a feladat, vagy ami összehozta a csoportot, akkor általában az történik, hogy a tevékenységüknek nyoma marad, de az aktivitásuk lecsökken, majd eltűnik. Nehéz kikerülni ezt a problémát, ha ez problémának tekinthető egyáltalán.

Az oktatási felhasználás négy alapproblémája a következő:

1.       tartalommegosztó aktivitás: elsőre senki sem akar megosztani, aztán idővel ez elmúlik, és mindenki le tudja vetni ezt a fóbiáját, majd az interakciók száma is megnő

2.       ismerősök csoportkezelése, kapcsolatmenedzsment: ki, hogyan veszi fel az ismerőseit, mi alapján dönt vagy igazol vissza

3.       más rendszerek és online tevékenység integrálása: összekötés, egyfajta gyűjtő jelleg is megmutatkozik, a már említett ágyazhatóság, kapcsolatok létrehozása

4.       profilkezelés: szakmai – és magánprofil létrehozása, például könnyebben szét lehet választani ezt a fajta két életet, de elmúlóban van, mert komolyabb profillal ezt ki lehet küszöbölni, hiszen amit a szakmába vágóan vállalok, azt a magánéletben is, de fordítva nem feltétlenül. Ezen kívül beállításokkal, láthatósággal is ki lehet ezt zárni.

Online tanulóközösségek (Khan Academy, P2PU, Konnekt csoport, Virtuális távoktatás)

Online tanulási környezetek

Egyszerűen leírva: online eszközökkel segített online közösségek, amelyek a tanulás örömére szerveződnek, az emberek egymást támogatják mentorok, tutorok közreműködésével; nem oktató jelleggel, hanem egymástól tanulnak. Az üzenet a következő: tanulni jó és az internet segítségével közösségben is lehet.

Tulajdonképpen az intézményes keretekre egyfajta kritika vagy más szemléletmód. Fordított helyzetről van szó: nem az intézményes oktatás megy a webre, hanem az egymástól való tanulás intézményesül. Nem központilag támogatott, hanem önszerveződéssel létrejövő nyílt oktatás, szabad tanulás. Nem kiszorítják a hagyományos oktatást, hanem tükröt tart felé: itt meg van teremtve az intézményesült lehetőség, egy közösségi élmény, nem a papír a lényeg. Az a bizonyos alapdilemma jöhet elő: a papírért tanulunk, vagy a tudásért? Kényszerből vagy örömmel, egyéni motivációval?

A moodle és a facebook közötti lehetőségeket is megvizsgáltuk. A tartalomfejlesztés mellett a tevékenység központúság és a közösségszervezés hiányzik az előbbinél, amelyre az utóbbi kínál alternatívát. A moodle inkább könyvjelzőként funkcionál, kifelé mutató link gyűjtemény, zárt az egész. Persze jelen van, hogy a tudásmegosztás nem működik fizetős képzéseknél, vagy valaki nem akarja megosztani a saját tudását.

Felhasználókat és rendszereket köthetnénk hálózatba, ami még irány lehet, vagy esély, magyarán egy nagy közösségi oktatási – tanulási környezetet lehetne alkotni, amolyan keverékét a kettőnek.

A virtuális oktatási környezetek technológiája

A személyesség és a kommunikáció problémája jelenik meg ennél a témakörnél. Ahogy haladunk előre a technológiában, úgy változik a viszonyunk az eszközökkel kapcsolatban. Éles pont, hogy a video kapcsolat megjelenéséért nem mindenki lelkesül, hát még a 3D-s környezetekért, hiszen sokan maradnának meg az inkognitójukban, vagy nem akarják ennyire kiadni magukat. Szerintem ez személyenként eltérő, és a leginkább attól függ, hogy kivel vagy kikkel kell kommunikálnunk így.Vizsgáljuk meg három nagyobb részre bontva a különbségeket a virtualitás szemszögéből, amelyek szerint a leginkább elkülönül az offline és az online:

1.       személyek: szokatlan és furcsa, de mégis valószínűtlenül reális. Ez inkább személyes, mint a szokásos hivatkozás, hogy elszemélytelenedés lép fel, nincsen rejtőzködés, hiszen magunkat képviseljük az avatarunkkal. Valahol ilyen formán önmagunk lenyomataként jelenünk meg

2.       környezet: 3D, folyamatosan formálható és alakítható, akár valós környezet másolásával, egyedi fejlesztéssel, viszont inkább elavultabb a grafika a modernhez képest

3.       térhasználat: az arányok érzékelése néha eltérő, a méretek különbözőek - nyílt tér és zártság, a személyes tér hiányzik itt

4.       multimédia: tetszőlegesen beilleszthető és felhasználható, valamint támogatható online eszközökkel

5.       kommunikáció: azonnali és késleltetett üzenetek, gesztusok is lehetségesek, de nincsen metakommunikáció, sokszor nem érzékelhetőek, hang kiemelt szerepe

6.       interakció: nehezen indul, de támogató technikával megoldható

Alapvető problématérképe a virtuális oktatásnak is létezik, például a virtuális én formálása a tanár és a tanuló szerepben, az öltözködésnél. Másik, hogy a metakommunikációt érzékelő, valós kommunikációra épülő tevékenységek hiányoznak. Átgondoltan kell tartani még inkább a foglalkozásokat, mentálisan megterhelő a tanároknak és oda kell figyelni mindenkire. A tanuló szerepben a kialakult szokásrendszerek ugyanígy megvannak, mint offline.