Információkritika és jövőperspektívák (Komenczi)

A stratégia a jövőre vonatkozó komplex érték-, cél-, irány- és szándékrendszer.  A jövő azonban kiismerhetetlen, éppen ezért sokféleképpen képzelhető el. A jövőképek egyik legfőbb eleme mindig az, hogy az egész oktatási rendszer alapvetően meg fog változni. Ez az elképzelés számos dokumentumban megjelent már a XX. század második felében. A kérdés azonban mindig az: meg kell-e mindennek változnia? Mi marad változatlan és mi fejlődik tovább? Milyen mértékű ez a változás? Mi tartozik a kreatív, innovatív jövő és mi a hanyatló jövő kategóriába? Valóban annyira társadalomformáló erőt jelent a mai információkommunikációs technológia? Komenczi írása egyfajta pedagógiai és technikai innovációt különböztet meg egy általános kép felvázolásával.

A technológia jövőbeli alakulását és elterjedését tehát nem könnyű előre jelezni. Elég csak Thomas Watson szavait idéznem, aki az IBM elnöke volt 1943-ban: „Úgy gondoljuk, hogy a világpiacon talán öt darab számítógépet tudnánk eladni.” Másik példa Ken Olson, a Digital Equipment Corporation alapítója és igazgatója 1977-ből: „Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába”. Azonban a legjobb példa talán mégis Bill Gates, aki a jövőről szóló, 1994-ben megírt könyvét a megjelenése után rögtön átdolgozta, mert meg sem említette benne az internetet, ami alapvető hiba volt. Ebben írta: „1994 tavaszán a Microsoft biztos volt abban, hogy az internet fontos lesz majd a jövőben (…) de nem számítottunk arra, hogy két éven belül rabul ejti a fejlesztők és a nagyközönség képzeletét (…) azt gondoltuk nem lesz igazi érdeklődés iránta, amíg a széles sávú átvitel nem válik teljesen általánossá és nincsenek megoldva igazán a biztonsági, megbízhatósági és kényelmi problémák. De szinte egyik napról a másikra milliók csatlakoztak a hálózathoz, demonstrálva, hogy az általunk feltételezettnél jóval nagyobb mértékben hajlandók tolerálni fogyatékosságait.”

A jövőtévesztések magyarázata a tudományos-technikai innovációban, a mérnöki, tervezői kreativitás kalkulálhatatlan jellegében rejlik. Az előre nem látható felismerések, véletlenek szelekciója kulcsszerepet játszik benne. Ezen kívül a társadalom egyfajta „fekete dobozként” tekinthető, nem tudni soha, hogy miként reagálnak az újításokra. Fontos, hogy általában exponenciális görbével írhatóak le a jelen folyamatai – az sem látható előre, ami egyébként látható lenne. Az internetrobbanás előre jelezhető volt Ray Kurzweil okfejtése szerint, nem pedig lineáris, azaz meglepetésszerű, habár ez a vélemény ellentmond a fenti tényeknek.

A kulcskérdés továbbra is fennáll: Tudható-e egyáltalán bármi teljes bizonyossággal az infokommunikációs technológia jövőbeli formáira és azok társadalmi beágyazottságára vonatkozóan? Izgalmas kérdés az is, hogy mit kezd a lehetőségeivel az egyén, a társadalom és az oktatás. A különböző trendek és mérvadó források prognózisai szerint valószínűsíthetőek következőek (gyakorlatilag ma is megfigyelhetőek):

-          az internet terjedési üteme folytatódik, általánossá válik és személyi készülékeken lesz elérhető

-          újabb alkalmazások jelennek meg

-          a méretcsökkenés és a teljesítménynövelés üteme is folytatódik, kisebb, gyorsabb, olcsóbb lesz

-          bárki bármit bármikor bárhonnan elérhet

-          intelligens környezet jön létre beépülve a környezet elemeibe

A jövőbeli pedagógiai módszereket vizionálva egyfajta paradigmaváltást jövendölnek, amely ahhoz fogható, amit a tömegoktatás okozott a XIX. században. A legfontosabb változás az oktatás testre szabásában keresendő, az egyéniesedésben, hogy az oktatás alkalmazkodjon a sajátos, egyéni igényekhez. Ez valamilyen formában most is jelen van azért, és valószínűleg a jövőben is a mostani paradigma számos eleme jelen lesz, én a tömegoktatás megtartását képzelem például ide vonatkozóan.

Másrészt a pedagógiát egzakt alkalmazott tudományként szeretné látni több felfogás is, az angol science kifejezés értelmében. Azt gondolom, hogy ez a gondolat az andragógia szempontjából is érvényes. A társadalom által megkívánt kompetenciák átadására kerülhet így sor. Egy OECD tanulmányban például a pedagógiát egyfajta művészetként kezelik a korai stádiumában, és az orvostudományhoz, építészethez hasonlítják. Pedig a pedagógia nyitott, és nem zárt diszciplina. Vannak tudományos, illetve tudománnyá tehető részelemei, de teljes egészében sohasem lehet az. H. Aebli idézete szerint: Az oktatás „magas művészet, amelynek gyakorlásában a pszichológia ugyan nyújthat bizonyos segítséget, a döntő tényező azonban az, hogy az egyes konkrét szituációkban a tanár érezze, mit kell tennie.” Ebben az infokommunikációs technológia is a segítségre lehet.

Az iskolák számítógépesítését végigkísérte az a gondolat, hogy ezek az eszközök jelentősen javítják majd a tanulás eredményességét. A ’80-as évek elejétől vált általánossá az elképzelés, hogy az oktatás történetében elérkezett egy olyan pont, amely radikális változást hozz összefüggésben a személyi számítógéppel. Az iskolák számítógépesítése aztán a ’90-es évektől kezdett reálissá válni, mára pedig a számítógép természetessé vált a tanulási környezetben. Azonban a pedagógiai áttörés nem következett be, amit megjósoltak és tehát rosszul mérték fel a technika pedagógiai hatását.

 A technika és a pedagógiai innováció erősen aszimmetrikus viszonyt tükröznek. A tanítás és a tanulás módszertani kultúrája ugyanis sokkal lényegesebb, mint a technológiai felszereltség az eredményesség szempontjából. A tény, hogy ma a korszerű, innovatív és eredményes pedagógiai módszereket használó oktatási rendszerek és tanulási környezetek informatizáltak, nem jelenti egyenesen azt, hogy az IKT eszközök automatikusan hatékonnyá is teszik azokat. Azaz a technika szerepét soha sem szabad túlértékelni egy oktatási folyamatban.

Seymour Papert költői kérdése, hogy hogyan lehet az, hogy a legtöbb emberi tevékenység területét tekintve technológiai forradalom történt, de az a mód, ahogy a gyerekek tanítását segítjük elő, semmit sem változott? Azaz, ha a XIX. századból idecsöppenne egy tanító, valószínűleg meg tudna tartani ugyanúgy egy tanórát egy iskolai tanteremben, de ha egy orvos utazna vissza az időben, teljesen tanácstalan lenne egy műtőben. A magyarázat abban áll, hogy a tanítás nem technikafüggő, és a leghatékonyabb kulturális technikákat már régen kitalálták. Ugyanakkor lehet, hogy nem technikafüggő a tanulás, a mai iskola mégis gépies és mechanikus technológiai rendszer. További kérdés, hogy ez a gépesítés megszűnik vagy erősödik-e? Papert véleménye az, hogy az igazi változást az iskolai tanulás technikai, gépszerű jellegének megszüntetése hozza majd el.

Nyíri Kristóf tanulmányában szintúgy megjelenik az új infokommunikációs technikával szembeni pozitív elfogultság, hogy a virtuális tanulási környezet a hagyományoshoz képest valódi előnyöket kínál. A PISA eredmények sikertelenségét is arra vezeti vissza, hogy a magyar társadalom fokozatosan lemaradt a fejlett társadalmaktól a számítógépes hálózatok bevezetésénél. Szerinte az internet és a mobiltelefonok világa félreismerhetetlenül szerves tanulási környezetté válnak, a gyerekek kommunikációs világa azonos lesz a felnőtteké. Mellette egyfajta képi kommunikáció lehetővé válik.

Vannak azonban olyanok is, akik inkább kritikus távolságtartással, vagy gyanakvással tekintenek az új eszközökre és eljárásokra, valamint azok negatív hatásaira hívják fel a figyelmet. Például a technológia tényleges újdonságaira és a mindennapi életvilágra kifejtett hatásainak kritikus átgondolásaira kivetítve. Az emberi agy, habár rendkívül plasztikus, ennek vannak határai és káros hatással is lehet a pszichikum működésére ez az új információs világ. Az új ember megkülönböztető jele is a rendkívüli mértékben felgyorsult információfeldolgozás. Goldhaber felfogásában megmutatja, hogy az internetes világ negatív hatásaival is számolni kell, és mindez jelentősen átformálja az emberek mentalitását, gondolkodását és világszemléletét.

Marshall McLuhan volt az egyik olyan gondolkodó, aki a ’60-as években támadta az oktatás tradicionális jellegét. Már ekkor megfogalmazta, hogy a hagyományos könyves kultúra helyébe egy posztmodern elektronikus kultúra lép. Szerinte a „tv generáció” tagjai nehezen képesek a tradicionális nevelési rendszer részekre szabdalt, személytelen és távoli céljaihoz igazodni. Ma ezek a gondolatok aktuálisabbak, mint akkor. Az iskola kompenzáló, és helyreigazító hatásának hiánya a gyerekek mindennapi médiavilágával szemben megkerülhetetlen.  Hangsúlyozta, hogy a tanulást problémák és projektek köré kell szervezni, hogy a tanár és diák szerepeknek meg kell változniuk és fontos a kritikus gondolkodás elsajátíttatása.

 Mellette Ivan Illich az iskolának, mint társadalmi intézménynek a megszüntetését javasolta a tanuló ember és új környezete közötti új viszony megteremtésén keresztül. Nem a tanáron keresztül, hanem a tanuló és a világ között kell kapcsolatrendszert létesíteni. szerinte. Az emberek ismereteiknek nagy részét az iskolán kívül szerzi, szándékolatlanul, más tevékenységek mellékhatásaként történik, spontán részvétel eredménye egy jelentéssel bíró szituációban. Szerintem gyakorlatilag az informális tanulást definiálta, és kicsit egysíkú ez a gondolkodás, de abban igaza volt, hogy egy jó oktatási rendszernek bármikor elérhetővé kell tennie minden lehetséges forrást azok számára, akik tanulni akarnak.

Mindkét gondolkodó elképzeléseiben a tanulás társasabb és természetesebb formáihoz való visszatérés igénye, programja jelenik meg. Ma a világ fejlettebb régióiban az oktatás, a képzés, a tanulás modernizációját célul kitűző reformtörekvések az eszméjüknek a vonzásában generálják a pedagógiai innovációt. Ennek az átalakulásnak a technológiai aspektusát pedig az elektronikus tanulási környezetek adják.

A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete (Komenczi)

Az ember sajátos humán kognitív architektúrája több egymásra épülő fejlődési szakasz során nyerte el a mai formáját. Merlin Donald elképzelése alapján a modern emberi elme három lépésben alakult ki a főemlőséből, és minden lépés jelentős változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően. Három evolúciós folyamat hatásrendszere érvényesült, amelyeknél biológiai, kulturális és technológiai tényezők szerepet kaptak a modern emberi pszichikum kiformálásában. Ez a szakirodalmi rész a néhány millió évre kiterjedő folyamat fontosabb részeire tekint ki.

A humán kognitív architektúra fejlődése = a genetikai átadástól a tanulás egyéni útján keresztül a kulturális tanulás különböző, egymásra épülő formáinak számbavétele

A genetikai átadás egymást követő, egyre alkalmasabb példányok láncolatán keresztül, az egyes fajok populációi számára lehetővé teszi a környezethez való lassú, folyamatos és fokozatos alkalmazkodást. Eredményeképpen jelentős mennyiségű tudáskészlet halmozódik fel, amely mindig a múltra vonatkozik. A tudásrendszer a populáció génkészletét (gene pool) jelenti, amelynek alternatív mintázatai (gene pattern) az egyedi testekben, példányokban vagy személyenként manifesztálódnak.

Az egyéni tapasztalatszerzés és tanulás már az élet kezdeti formáinál is megjelent. Az élőlény képes a környezetében szabályszerűségeket, mintázatokat azonosítani és ennek megfelelően viselkedni. Eredményeképpen minden fejlett központi idegrendszerrel rendelkező gerinces állat kettős tudáskészlettel rendelkezik: a genetikai kódba foglalt instrukciók és az agyban kialakított belső reprezentációk kettős rendszerével. Az agy nyitott információs rendszer: a környezet inputjainak hatására programozódik és programozható, egy részük azonban módosítható és felülírható. Beniger-Mayr itt kettős programozottságról beszél. A tanulásnak ez a módja a belső reprezentációk folyamatos módosulását jelenti a környezettel történő kölcsönhatások során.

Az állatok legfontosabb információforrása a környezet aktuális állapota. Emlékképeik csak a velük megtörtént dolgokra vonatkozhatnak, és valószínűleg ezekhez az ismeretekhez sem férhetnek hozzá tetszés szerint. Az emberekhez rendszertanilag legközelebb álló főemlősök elméjének működése is a külső környezet szabályozása alatt áll. Életük epizódok sorozataként játszódik le a mindenkori jelenhez kapcsolva, valószínűleg mentális képek formájában. A kommunikációjuk kevés számú, rögzített jelentésű jel használatán alapuló zárt rendszer, amely a csoportműködést szabályozza.

Merlin Donald elnevezésével az epizodikus kultúra az emberi kognitív evolúció kiindulópontja, ami a társas kapcsolatrendszerből és az emberszabású kognitív világából indul ki. Az emberi elme kifejlődése is egyfajta sorozat, folyamatsor, amely során a személyes tudás átadhatóvá vált. Az újabb kommunikációs formák és a technológiák hatására az emlékezetnek, a tudásnak a szerkezete és szerveződése is többszörösen megváltozott és módosult. Ezt nevezzük kulturális evolúciónak, amely a társas tanulásra és a kulturális átadásra épül. A folyamat a Homo sapiens feltűnésével mai tudásunk szerint változatlan biológiai bázison folyamatosan gyorsul.

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadás, amely az állatvilágban is megfigyelhető. Lehetővé teszi a fajtársak tapasztalatainak bizonyos fokú átvételét, különösen fejlett a nem humán főemlős csoportokban: ezért létezik csimpánz vagy makákó kultúra például. A főemlősöknél a legjellemzőbb formák a mímelés, ingerfokozás és az utánozásos tanulás, de az aktív tanítás egyes formái is megfigyelhetőek.

Az ember esetében alapformái az utánozásos tanulás, a tanítás alapján történő tanulás és az együttműködéses tanulás. Különleges dimenziói, amik eltérnek az állatvilágtól: a szándéktulajdonítás, az elmeteória és a megosztott célok és szándékok alapján történő együttműködési készség. Egyedülálló továbbá az ember konstrukciós képessége is, amely változatos eszköz és szimbólumvilág létrehozását tette lehetővé, továbbá a valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas találékonyság, a szociogenezis. Ezeken kívül az ember képes másokkal megosztani a valóságértelmezéseit, saját belső reprezentációit is. A kulturális átadással változik és fejlődik a nyelv, a kultúra, a tudományok és a technika is. Megszületik az egymást követő generációk tudásának összeadásával a fizikai, biológiai és kulturális adottság-rendszer, amelybe az ember beleszületik, amely hatással van rá, amelyen keresztül tanul. Ez a hatás – és lehetőségrendszer a kognitív habitus Tomasello és Bordieau megfogalmazásában.

Az átalakulás több lépésben történt, de az újabb formák nem szüntették meg a korábbiakat, így a mai modern emberi elme kognitív architektúrája hibrid, mozaikszerű szerkezet, egyetlen evolúciós kontinuumban egyesíti az emberi fejlődés faktorait.

A mimetikus és a mítikus kultúra sajátosságairól már volt szó egyik korábbi bejegyzésemben. Ezúttal a teoretikus kultúra vonatkozásában írok kiemelten, inkább ezt emelném ki jobban, hiszen a fejezet ezen része tűnik a legaktuálisabbnak, mert ez a legfiatalabb korszak. Egyik legfőbb kiindulási alap az, hogy a műveltség fogalma elválaszthatatlan az olvasástól, hiszen egy jól működő, értékorientált társadalom elképzelhetetlen, hogy az olvasás képességét ne gyakorolja. A szó elszáll, az írás megmarad – „Verba volant, scripta manent”. Ez a kulcsmondat ebben a körben, a jelentős következményekkel járó változás lényege ebben a mondásban tömöríthető.

A beszéd lehetővé tette az utalást, azonban a beszélgetőpartnereknek egy időben, helyen, közös térben kell tartózkodniuk. A kihelyezett szimbólumokkal a gondolatközlésnek ez a korlátja megszűnt, személy-, tér- és idő-függetlenné vált az emberi tapasztalatok és tudások, elképzelések átadása. Kiszélesedett az átadható és átvehető tudások köre, megnövekedett a személytelen, közvetlenül nem tapasztalt dolgok szerepe.

Sem az agy térfogata, sem anatómiai szerkezete nem változott, de módosult az agykéreg részeinek szerveződése. Ez a változás az egyedfejlődés során történik. Tomasello fogalmazásában”az egyedfejlődés során… a gyermekek magukba szívják mindazt, amit a kultúrájuk kínál nekik, s ennek során sajátos perspektivikus kognitív reprezentációkat hoznak létre”. Az emberi agy legplasztikusabb kérgi területeinek mikroszerkezete kultúránként változó, különböző mintázatokat mutat. Ez azt jelenti, hogy az ember kulturális környezete nem csak egyszerűen feltölti tartalmakkal a fejlődő agyat, hanem részben kialakítja az információ feldolgozó struktúráit.

A modern társadalmakban a vizuális szimbólumok váltak a meghatározó reprezentációs formává. Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását számos kutató elemezte. Közülük a legismertebb a Torontói Iskolához tartozó társadalomtudósok, például Marshall McLuhan, Walter J. Ong, Eric A. Havelock.

Ong írta: „ A gondolkodásnak és kifejezésnek számos olyan vonása, amelyet magától értetődőnek véltünk az irodalomban, a filozófiában és a tudományban, sőt az írástudók szóbeli diskurzusában is, nem közvetlenül veleszületett sajátossága az emberi létezésnek, mint olyannak, hanem azon lehetőségek következtében jött létre, amelyeket az emberi tudat számára az írás technológiája tett elérhetővé.”

Hajnal István nagy szerepet tulajdonít az írásnak a racionális gondolkodás elterjedésében: „ A természetes, nyelvszerű gondolkodás és az írás egybeolvadása egy új, írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. Az írás az ember külső-belső életét elevenen kíséri, objektiválja és ezzel megfigyelésre képessé teszi… okszerű gondolkodásra ösztönöz, komplikált gondolatépítést tesz lehetővé.”

Így a szervezett, formális oktatás iránti igény is megjelent, hiszen hosszú és rendszeres tanulást igényelt ez a folyamat. Az irányítás meghatározó eszközévé a curriculum vált, amely a társadalom által fontosnak tartott tudástartalmak és értékek mellett „a társadalmilag programozott gondolkodási készségek struktúráját” is tükrözi.

A teoretikus kulturális formáció létrehozta a modern embert (Homo typographicus) és kiformálta a modern társadalmakat. A nyomtatással készülő eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan pedig találóan Gutenberg-galaxisnak nevezte. Szintén ő fogalmazta meg, hogy a kibontakozóban lévő új információs technológia, az elektronikus médiumok világa – amelyet Marconi-, illetve Edison konstellációnak nevezte – alapvetően átformálja a könyvbeliségen alapuló hagyományos információs világot és ezen keresztül az egész társadalmat. Ma még nem tudhatjuk, hogy ez az átformálás teljesen új információs világot eredményez-e. A változás mértékét egy ideig nem fogjuk megismerni, azonban a kognitív felépítést biztosan megfogják változni az elektromos médiumok és számítógép hálózatok fejlődése.

Donald véleménye alapján. „Az elektronikus média világméretűvé válása nagy jövőbeli kihívás elé állítja a kognitív tudósokat: nyomozzák és írják le használható módon, mi is történik az egyéni emberi elmével. Az elme architektúrája gyorsan alakult ki, s ha korábbi evolúció hátterében nézzük, a változás mértéke gyorsulónak tűnik, nem csökkenőnek.”

Két új elemmel bővültek az információs környezet technológiai összetevői. Az egyik az agy műveletvégző, „komputációs” tevékenysége. A másik a Gutenberg-galaxis számára kihívást jelentő információs világnak a telekommunikációs technológiák kidolgozása és fejlődése. Az elektromos távíróval kezdődő folyamat történelmileg rövid idő alatt vezetett el a televízióig, a gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációja pedig elvezetett a világháló, a world-wide web létrehozásához. Kialakulóban van a működés és szerveződés új rendje: a hálózat. Az információs korszak első nagyigényű szociológiai összegzése is ennek szellemében „A hálózati társadalom” címet viseli.

Elektronikus tanulási környezetek ergonómiája

Az utolsó blogbejegyzésem a távoktatásos kurzussal kapcsolatban az e-learning tartalmak és az oktatási környezetek ergonómiája kapcsán születik meg Jókai Erika előadása kapcsán. A bejegyzésemben a két kérdés megválaszolására igyekszem sort keríteni.

I.                   Melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági, ergonómiai tulajdonságok?

Az ergonómia-tudomány egy fiatal műszaki tudomány, „az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása” Murrel 1965-ös definíciója szerint, emberközpontú tervezési szemlélettel.

Az egyik legmeghatározóbb mozzanat vagy élmény, amikor találkozik valaki egy felhasználói felülettel egy tanulási környezetben. Ez jelentősen meghatározza majd a hozzáállását ahhoz, hogy hogyan fogja majd használni ezt a felületet vagy terméket. A hozzáállás módosulhat, amikor elkezdi megtapasztalni, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen pozitívumokat tud felfedezni az illető. Fontos az is, hogy ugyanaz a felhasználói felület másként jelenhet meg az embereknek a személyes tulajdonságokból kiindulva. Az is kiemelendő, hogy minél kevesebb kattintással kellene működnie egy felületnek, hogy minél könnyebben tudjunk tájékozódni az oldalon, és ne vesszünk el az információk sűrűjében.

A webergonómia az ergonomikus használatot jelenti, azaz a biztonságos, hatékony, kényelmes használat mellett a szép kivitelezést. A felhasználói felület tervezésének szempontjait követi: legyen minél kevesebb kattintással elérhető, minél inkább élményszerű legyen a felhasználó számára, megtalálja hamar az információt, amit keresett.

Fontos követni az aranyszabályokat is, amelyek tartósnak bizonyultak az idők folyamán, és valószínűleg érvényesek lesznek a jövőben is majd, hiszen ugyanúgy viszonyulnak az emberek a felhasználói felületekhez. Például, hogy engedélyezve legyen az akcióknak a visszafordítása, hiszen ennek hiánya eléggé zavaró tud lenni a távoktatásban is.

Az elektronikai tananyagokkal kapcsolatban az ergonómialiag megfelelő oktatási környezet tulajdonságait a következő szempontok szerint lehet felbontani, ha a tartalmak minőségi tényezőit vizsgáljuk:

A 4H

1.      Használhatóság: legyen jól kialakított, szoftver-ergonómiailag megfelelő és a tanulási folyamatokat támogató, használhatósági követelmények figyelembe vétele

Fontos, hogy könnyen tudjunk tájékozódni, tisztán lássunk az oldalon, ne legyen túlzsúfolt és megfelelően tagoljuk az információkat, hiszen a memorizálást is segítheti, valamint a megfelelő információraktározást. Érthető, átlátható és logikus legyen, tehát könnyen tanulható. A kiemelést is mértékkel használjuk, kerüljük a túlzásokat. Csak akkor használjuk magyarázó, kiegészítő elemeket, például ábrát, animációt vagy képet, ha nem zavaróak, segítse a hallgatót. Az információkat szövegesen is hozzáférhetővé kell tenni. Az alternatív információközlés is szempont, hiszen ha leírva és magyarázva is van a szöveg, óhatatlanul összehasonlítjuk a kettőt, ami a lényegről veszi el a figyelmet. Az aktív elemek kiemelése is elhanyagolhatatlan, hiszen sokan nem tudják, hogy mivel is kéne foglalkozniuk, mert nincsen kihangsúlyozva az oldalon. Az egész megjelenés ad egyfajta képet, ami alapvető tulajdonságaiban befolyásolhatja az olvasót. Hatásos információközlés, hatékony folyamattámogatás és hozzáférhető tartalom szükségeltetik. A használat gyorsasága, hibamentessége és a megtanult használati mód is szempont.

2.      Hatékonyság: az információ jusson el a felhasználóig – információáramlás, megfelelő instrukciók és visszajelzések, az egyszerűséget és az átláthatóságot is figyelembe véve hatékonyan támogassa a tanulói folyamatot

Például lényeges elem, hogy ne változtassuk meg a már megszokott tartalom helyét vagy színét, tehát a design elemeket, mert a későbbiekben ez nehézséget okozhat majd és nem fogják megtalálni a felhasználók. A navigációs elemek mindig ugyanott legyenek, a felhasználói felület kezelhetősége egyértelmű legyen.

Lehetőség szerint kevés szín használata lenne üdvözítő, a grafikus megjelenés ne legyen túlsúlyban a lényeghez képest. A gördítő sáv használata is sokszor zavaró tényező, tehát a szöveg e nélkül is látható legyen. Az új tartalmi elemeket fokozatosan jelenítsük meg. Fő szempont itt is a gondolkodás nélküli, egyszerű használat. Az egyszerűség domináljon az átgondoltsággal párosulva. Tanulható egységekre bontás, logikus felépítés és elágazási lehetőségek biztosítása is kell. A zsúfoltság kerülendő, és az egyéb zavaró tényezők kiiktatása is szerencsés, gondolom itt olyan információkra, hangokra, amelyek lényegtelenek. A magyarázó ábrák, diagramok, animációs megfelelő aránya hangsúlyozandó. A design, a használhatóság és a tartalom hármas szempontrendszere a lényegi pontok. Fontos, hogy bevonjuk a felhasználót is, akár visszacsatolás miatt, vagy véleményt formálva.

3.      Hatásosság: illeszkedjen tudatosan a tanulási célokhoz, határidők, ütemezés, tudás mélysége, alkalmazhatósága, az információ áramlásának és a kommunikáció támogatása

A felhasználói tulajdonságoknak itt fontos szerepe van, hiszen függ a hatásosság attól is, hogyan látunk, mennyit érzékelünk vagy fogunk fel az oldalból. A komplementer, azaz egymást kiegészítő színeknél jelentősen befolyásolja a láthatóságot az együtt hatás, mert bizonyos információkat el lehet így veszíteni, ha nem szerencsés egy párosítás. Ellenszíneket, például a sárgát és a kéket nem szerencsés előtér és háttér párosításában alkalmazni, mert a szemmozgások miatt bekövetkező utókép elmosódottá teszi a közöttük lévő határokat.

A legfontosabb, hogy figyelemfelkeltő legyen tehát, megfogja valahogy a tanulót, és akkor pozitív asszociációkat hozzácsatolva eredményes tanulás jöhet létre. A színes oldal összességében eredményesebb, mint egy szín nélküli, unalmas felület, de nem szabad eltúlozni ezt sem.

Kiemelném azt is ide vonatkozóan, hogy nem csak tartalmat kellene megosztania, hanem elő kéne segítenie az alapvető kommunikációt, az interaktivitást és az informálást. Ezt is fontos átgondolni. Így közösségi szempontokkal is rendelkezik, informál és motivációt is biztosít, fejlődést és sikerélményt is nyújt, önértékelést ad. Gondolkodtatónak kell lennie, de a lényeget bemutatónak. A folyamatos aktivitás fenntartása nehéz, de lényegi pont.

4.      Hozzáférés: legyen egyenlő esélyekkel, nem csak az akadálymentességre gondolva, hanem technológiai értelemben

Alapvető hiba nagyon sokszor, hogy az akadálymentes változat nem elérhető egy-egy oldalon. A tanulási helyzetekben, oktatási tartalmakra, de még inkább oktatási portálokra vonatkoztatva erre a problémára megoldást kellene találni. Ugyanakkor azt is leszögezném, hogy nem egyszerű, hanem eléggé komplex a probléma, ha az informatika és a fogyatékosság kombinációját nézem. Egy vak embernek nem egyszerű segítséget nyújtani: például hanganyagot, vagy fájlt el akarna elérni.

Azonban a fogyatékos embereknek eltérő szükségleteik alapján a többségi társadalom tagjaival azonos módon kell igénybe venni a közszolgáltatásokat, és a közoktatás is ide sorolandó.

Mitől érezzük jó minőségűnek a tanulási tartalmat? (3M)

A válasz, hogy kapcsolódjon hozzá:

Meaningful: megértik-e, amit tanulnak? – érthető tartalom

Memorable: emlékezni fognak-e a tanultakra? – emlékezetes

Motivational: használni fogják-e a tanultakat? - motiváló

II.                Kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)

Ismétlésnek sorra vegyük át a tanulási környezeteket, kiegészítve azzal, ahogyan elektronikussá válhatnak:

Egy kontakt tevékenység során, ahol előkerülhet az elektronikus tanulási környezet, amikor a szereplők egy időben és egy térben használnak különböző technikai eszközöket. A tartalom és a kommunikáció egy konkrét zárt térhez köthető egy adott időszakban.

Az online eszközökkel támogatott oktatásnál, már csak a nevéből is adódóan a szereplők egy időben, valószínűleg egy térben használnak online eszközöket. Ilyenek lehetnek a fejlesztő eszközök, játékok például kommunikációra vagy kooperációra.

A blended learningnél a jelenléti, néha online egyéni vagy csoportos virtuális környezetben való tevékenykedés lehetséges elképzelés, a blogírás is jó példa

A távoktatásnál túlnyomórészt online vagy virtuális környezetben folyó tevékenység van egyéni feladatokkal vagy tartalomközpontú tanulással.

Szerintem a fentiek tükrében nem kell különbséget tennünk a különböző tulajdonságok fontosságát illetően a különböző tanulási környezeteknél, hiszen ezek a szempontok valamilyen formában mindegyiknél előjöhetnek. Annyi különbség azonban biztosan van, hogy ahogyan haladunk a távoktatás felé, ergonómiai szempontból nézve úgy kell strukturáltabbnak lennie a felületnek és mindig más tartalmakon van a hangsúly.

Másik nézőpontból nézve a tanár szerepe is meghatározó, aki például a távoktatásnál nincsen közvetlen, aktuális kapcsolatban a tanulóval, hanem a tanuló jobban magára van hagyva, így a támogató szerep nem közvetlenül jelenik meg, hanem csúsztatva.

Kapcsolatok hálójában

Nicholas A. Christakis - James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Budapest, Typotex Kiadó, 2010. 280-316.p.


8. fejezet – Hiperkapcsolatok

A félév folyamán többször is kapcsolatba kerültem a hálózatosodás témakörével, például A meggyőzés és befolyásolás elmélete c. kurzusom alkalmával is ebben a témakörben adott elő a csoportom. A könyvből ezt a fejezetet tartottam a legizgalmasabbnak. Próbáltam kiemelni azokat a részeket, amik valamilyen vonatkozásukban kapcsolódnak hozzám, és ilyen értelemben megfogtak.

A társadalmi interakciók évezredeken keresztül kizárólag a szemtől szembeni kommunikációval terjedtek. Azonban technológiai fejlesztések miatt mindez megváltozott az információk közzétételére és továbbítására szolgáló eszközök feltalálásával., valamint a személyek közötti kommunikáció nagy távolságokat áthidaló formáinak a megteremtésével. A mai világban felhasználunk számos kommunikációs és interakciós lehetőséget is, amelyek óriási tömegekben váltak népszerűvé. SMS üzenetek, e-mail, Twitter, blogok, üzenetváltások, Google, YouTuve, Facebook – ezek mind olyan dolgok, amelyek csak az elmúlt években, maximum évtizedben váltak elterjedtté. Mégis marad néhány olyan dolog, ami nem változik meg.

Több olyan vita is akad, amelyik arra vonatkozik, hogy az új technológia milyen hatást gyakorol a közösségekre. A pesszimisták megközelítésében a kommunikáció új lehetőségei gyengítik a hagyományos értelemben vett személyes kapcsolatokat, és arra vezetnek, hogy a személyes interakciók egész sorától elfordulnak majd az emberek. Az optimista szemléletmóddal ezek az eszközök továbbterjesztik, kiterjesztik és kiegészítik az emberek közötti kapcsolatteremtés módozatait. Az új technológiai hívei szerint az online kialakuló kapcsolatok függetlenek a földrajzi elhelyezkedésünktől, valamint függetlenek a félénkségből vagy diszkriminációból fakadó korlátoktól is. Előnyösek továbbá azok a névtelen és tömeges interakciók is, amelyeket a valóságos világban nehezebb lenne megvalósítani. Ahelyett, hogy ápolnánk a hozzánk közel eső néhány személyhez fűződő kapcsolatainkat, ma gyengébb kötelékkel kötődünk több száz emberhez is, messze túlléphetve a közösségi horizonton.

Az új technológiák a más emberekhez való kapcsolódás ősi vágyát valósítják meg. Az online kapcsolati hálók óriásiak, komplexek és szupermodernek, tükrözik az univerzális és alapvető emberi hajlamot. A múlttól való eltávolodás pedig lehetetlen, hiszen a telefon, az internet vagy a nyomtatás sem tette meg, csak közelebb vitt hozzá!

Stanley Milgram a több kutatással is nevet szerzett magának. Az egyikben a vizsgálati alanyokat, akiket tanárnak nevezett, a közelükben helyet foglaló kísérletvezető arra utasította, hogy növekvő feszültségű elektromos áramütéssel büntessenek egy-egy tanulót, ha egy szómemorizálási feladat teljesítése során rossz választ ad. A tanárokat és a tanulókat sorshúzással választották ki, ami azonban színlelt volt és a tanuló szerepét Milgram egyik munkatársa játszotta. A tanuló szerepében szándékoltan gyenge teljesítményt nyújtott. Milgram érdeklődése arra irányult, hogy a kísérlet vezetője mire tudja rávenni a tanárokat. A közismert kutatás eredménye az, hogy a tanárok egészen addig folytatták a rossz válaszok eredményes büntetést, amíg azok elérték a maximális, halálos szintet a kísérletvezető buzdításának engedelmeskedve. Milgram mellett sokan mások is megismételték ezt a kísérletet. 1999-ben összegezték ezeket, és eszerint a kísérleti alanyok 61-66%-a volt hajlandó fatális elektrosokk használatára.

Milgram kétféle magyarázatot adott az általa megfigyelt engedelmességre:

I.                    Az embereket valóban a konformitás motiválja: hajlamosak átengedni a döntés jogát az adott helyzetben érvényesülő hierarchiában felettük álló személynek, különösen akkor, ha stressz alatt állnak.

II.                 az emberek képesek elhatárolódni saját cselekedeteiktől és önmagukat egy másik személy akaratát végrehajtó eszköznek tekinteni. Így nem érzik felelősnek magukat a tetteikért.

2006-ban aztán számítógéptudósok, pszichológusok és neurológusok egy csoportja megismételte a kísérletet valódi tanárokkal, de virtuális tanulókkal. Utóbbiaknak azt mondták, hogy a tanuló szerepét egy számítógépes animáció tölti be. A tanárok sisakon keresztül álltak kapcsolatban a virtuális valósággal, és ekkor is azt az ukázt kapták, hogy egyre növekvő áramütéssel sokkolják a tanulót, amikor az helytelenül válaszol a memóriatesztre. 23 vizsgálati alany láthatta és hallhatta is a virtuális tanuló reakcióit, 11-en csak szöveggel kommunikálhattak. Az első csoportból 12-en megálltak a kísérlet vége előtt (23/12), de a második csoportból csak egy ember tett így (11/1).

Az ilyen kísérletek tanúsága szerint az online világban létrejövő interakciók összemérhetőek a hús-vér emberek között a valóságban folyó interakciókkal, sőt, alkalmasak lehetnek azok kiterjesztésére is. Az emberek még ilyen szokatlan körülmények között is engedelmeskednek az emberi kapcsolatok törvényeinek.

Az emberi test manipulálása a valóságos világban egyetemes kulturális jelenség. Ennek részben az oka, hogy fizikai megjelenésünk befolyásolja azt, ahogyan mások kezelnek bennünket. Külső megjelenésünk azt is befolyásolja, ahogyan mi magunk látjuk önmagunkat és ennél fogva a cselekedeteinket is. Kiderült, hogy az online megjelenés tetszőlegesnek tűnő manipulációi befolyásolják az online interakciókat is. Egy kutatásban, akiknek vonzó avatárjuk volt, nagyobb önbizalmat mutattak, például hajlamosabbak voltak beszélni önmagukról. Vagyis a magabiztosságukat nem az határozta meg, hogy ők maguk a valóságos életben mennyire vonzóak, hanem az avatárjuk vonzó vagy kevésbé volta.

A kutatók a saját megjelenésünkről alkotott felfogásunknak ezt a hatását Próteusz-effektusnak nevezték el a görög mitológiában szereplő istenalak után, aki bármilyen alakot felölthetett, amilyent csak kívánt.

A virtuális világban zajló interakciók átvihetőek a valóságos világba. A vonzó avatárokkal bíró játékosok nagyobb önbizalommal léptek fel a valóságos világban is.

Az ilyen kísérletek felhasználhatóak annak a témának a vizsgálatára is, hogy a megjelenésünk mennyiben befolyásolja nemcsak azt, ahogyan mi látjuk önmagunkat, hanem azt is, ahogyan mások kezelnek minket. Az emberek például online is hajlamosak faji előítéleteket táplálni. Ha egy kéréssel fordult egy másik kísérletben egy sötét bőrű avatár, jóval kevesebb kívánságát teljesítették összesítve. Az online interakciók számos típusában még mindig jellegzetesen emberi módon cselekszünk.

A világ népességének növekedése és az urbanizálódás igen jelentős hatást gyakorol arra, hogy kivel találkozunk, kivel kerülünk üzleti kapcsolatba vagy kivel járunk együtt iskolába. Az elmúlt kétszáz évben a világ népessége kevesebb, mint egymilliárd főről hétmilliárdra gyarapodott, a népsűrűség még ennél is intenzívebben nőtt. Még szembeötlőbb az emberi mobilitás mintáinak a változása, amit a közlekedés fejlődése tett lehetővé.

A mobiltelefonok bekapcsolt állapotban összeköttetésben állnak a jeltovábbító tornyok hálózataival, lehetőséget adva a felhasználók mozgásainak lekövetésére. Barabási-Albert László megvizsgált munkatársaival egy óriási adathalmazt, így hatmillió adat alapján mobilitási térképet hozott létre. Barabási megállapította, hogy az emberek mozgása összhangban áll a Lévy-flighttal (mindig irányt váltanak), de jelentős különbséget mutatnak, hogy ki mennyi helyváltoztatásra vállalkozik, továbbá időbeli megoszlás sem mondható véletlenszerűnek. Ma sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat másokkal, és többféle emberrel kerülünk kapcsolatba, jóval változatosabb célokból.

A távolsági beszélgetéseknél a telegráf, a telefon és az internet volt a legjelentősebb az online kapcsolatokkal kiegészülve. Ezek túl sietőssé teszik az interakciókat, megnyitják az utat a magánélet sérelmezéséhez és hozzájárulnak az erkölcsök rombolásához. Fontosabb az a félelem is, amely alapján az emberek a közösségeiken belül kialakult szoros barátságokat felcserélik a távolabbi ismerőkhöz fűződő gyenge kapcsolatokért. Szerintem ez így nagyon rossz megfogalmazás, hiszen csak könnyíti a kapcsolattartást az internet, akik fontosak az életemben, jóval könnyebben tudok velük kommunikálni. A telefon is kiegészítette a társadalmi kapcsolatokat, nem kiszorították őket. A Netville nevezetű kísérletben, ahol az emberek ingyenesen igénybe vehető szélessávú internet hozzáférési hálózatot építettek, az elektronos kommunikáció nem felváltotta, nem kiszorította, hanem jelentősen megerősítette a szomszédok kapcsolataira Amerikában jellemzőnek mondható közvetlen társadalmi kötelékeket.

A közösségi oldalak megkülönböztető jele, hogy a hálózati kapcsolatokat láthatóvá teszik mind a felhasználó, mind mások számára. A közösségi oldalak nem témák, hanem emberek köré szerveződnek. Mára emberek százmilliói illesztették be a közösségi oldalak használatát a mindennapi életükbe. Nem azzal a céllal szerveződtek, hogy idegenek ismerkedjenek egymással.

A Facebook online kapcsolati hálózatot 2004-ben a Havard Egyetemen hozták létre. Az egyetem Facebook címmel minden évben kiadott és hallgatói között terjesztett egy albumot, amely tartalmazta az adott évben beiratkozott valamennyi diáknak a képét, feltüntetve azt is, hogy ki hol található meg a kampuszon. Egyfajta fényképes telefonkönyvként szolgált, és a diákok egyre nagyobb számban hagyatkoztak rá társadalmi kapcsolataik kialakításánál. Az egyik évben, amikor az arcképes évkönyv kiadása technikai okok miatt késett, négy diák éhségsztrájkot szervezett tiltakozásul.

25 évvel később a Harvard egyik másodikos hallgatója, Mark Zuckerberg feltette a Facebookot az internetre. Olyan népszerűvé vált, hogy más egyetemek hallgatói is csatlakozni kívántak hozzá. A felhasználóknak eredetileg valamilyen felsőoktatási intézmény közösségéhez kellett tartozniuk. Az oldal gondozói online is igyekeztek biztosítani az intimitás és a biztonság atmoszféráját a regisztrált felhasználók körében. A Facebook sikere ott kereshető, hogy a rendszergazdák korlátozásokat vezettek be arra vonatkozóan, hogy a felhasználók kik láthatnak a hálózatban. Ez csökkentette az egymás számára teljesen idegenek között létrehozó kapcsolatok számát, így azt az érzést kelti az emberekben, hogy az online kialakított világunk nem válik el a valóságos világban meglévő kapcsolati hálózatainktól.

Sokan úgy vélik, és arra használják az internetet, hogy valóságos élményeiket maguk mögött hagyva mintegy új életet kezdenek, és saját barátokra tesznek szert a net által. A virtuális világokban lehetőség van egy második életre, amelyben a valóságos világban meglévő korlátok nélkül folytathatunk interakciókat. Ezek a formák elhomályosítják a valóság és a virtuális világ közötti határokat. A legmegdöbbentőbb, hogy egy 43 éves japán nő ötéves börtönbüntetést és ötezer dolláros pénzbüntetést kapott azért, mert virtuálisan hozzáment egy 33 éves hivatali dolgozóhoz, aki elvált tőle később. A nő bedühödött és elpusztította a férfi avatárját. A valódi világban nem akart bosszút állni, mégis ez lett a sorsa. Ez azért nem semmi… Emellett másik negatív példa még a fejezetből, hogy több oldal is lehetőséget biztosít arra, hogy paranoiás vagy tévképzettel rendelkező emberek számára élményt nyújtanak a megértés formájában. Ezek az emberek így találkozhatnak egymással, megtalálják azokat, akik biztosítják őket arról, hogy nem bolondultak meg. Az effajta támogatás azonban pszichológiai értelemben súlyosbítja a helyzetüket. Dr. Ralph Hoffman, a Yale Egyetem pszichiátere: „Az ilyen hiedelemrendszerek olyanok, mint egy cápa, amelynek állandóan táplálkoznia kell. Ha viszont a téveszmét nem táplálják, akkor előbb-utóbb meghal, vagy legalábbis elhalványodik. A fő dolog az, hogy ismételten meg kell erősíteni.” Az internet sajnos, éppen erre ad lehetőséget. Szóval a hálózatépítés nem mindig a pozitív értelemben értelmezendő – ez is ennek a fejezetnek a tanulsága.

Internetezés és az értékrend összefüggései Európában (Csepeli-Prazsák)

A fő kérdés az a tanulmányban, hogy a régről örökölt történelmi és kulturális meghatározottságok és az új infokommunikációs eszközök elterjedése, használata az egyes európai országokban mutat-e valamilyen hasonlóságot? A válaszokban igyekeztem Magyarországra koncentrálni, noha Európára tekint ki a kutatás.

A 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás során sor került az internethasználat rákérdezésére is. A felmérés eredményeinek 20 európai ország adatait tartalmazó második kiadása 2009 decemberében jelent meg. A kérdőív számos kérdéskörben foglalkozott az értékekkel, ami lehetővé teszi az internethasználat európai összehasonlító vizsgálatát a társadalmi-kulturális kontextus tükrében.

Az új infokommunikációs technológiáknak valóban gyors sebességű elterjedését ismerve feltételezhetnénk, hogy az internet használata Európában tökéletesen független a múlttól. Ha van olyan terület, amely nem telepedik rá a nemzetre bármilyen formában, akkor az éppen az internet használata.

Az internetet napi rendszerességgel használók aránya korántsem egyenletesen oszlik meg Európa országaiban. Nyugat-Európa centrumként definiált országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken.

Az adatok a magyarországi mintázatot is mutatják. A fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók inkább interneteznek, mint az idősek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők és az inaktívak. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. A nemek között néhány országban vannak ugyan minimális különbségek, mégis azt mondhatjuk, hogy az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik. A vizsgált egyes értékek elfogadása, illetve elutasítása nagyon különböző képet mutat az egyes országokban.

A megkérdezettek szerint Magyarországon a legfontosabb a család, a szeretet, a békesség, anyagi biztonság és a jó közérzet – kivétel nélkül ezek az értékek szerepelnek az összes hasonló vizsgálatnál az élbolyban, de a hátsó sor is hasonló (karrier, utazás, sport, politika).

Ha az internethasználókat elkülönítjük használókra és nem használókra, különbözik a két rangsor egymástól a szerelem, a haza és a pénz megítélésében, ha a rangszámot vizsgáljuk. A szerelem esetében az életkori változók jelentik a különbséget, az internetezők fiatalabbak – a haza esetében ez a tendencia fordított. A pénzt a nem internetezők sokkal fontosabbnak tartják, aminek okai túlmutatnak az internetezésnek, gazdasági-társadalmi problémákra utalhatnak inkább, kevesebb pénzt tudnak nyilván beosztani a mindennapjaik során.

Külön táblázatban különböztették meg az élmény értékeket, az érvényesülés értékeit, az idealizmus szerintieket, a magánélet színterében működő és az érvényesülés belső motivációi. K-Means klaszter-eljárás szerint négy nagyobb csoport született így, az értékrend és az internethasználat között szoros összefüggésben állva. Az internetezők többségben vannak az érték-gazdagok és az önmegvalósítók között. Az idealisták és az értékhiányosak nagy része viszont nem internetezik. Az eredmény szerint a társadalom minden szempontjából megfosztott rétege az egyik fele a nem internetezőknek, a másik, akik túl konzervatívak, vagy gátlásosak, hogy élni tudjanak az új kommunikációs lehetőségekkel.

Az ESS vizsgálat kérdőíve lehetőséget nyújt az etatizmus elfogadottságának mérésére, jóllehet a kérdések megfogalmazása eltér a magyarországitól.  Nálunk a kérdésben való állásfoglalás egyértelműen megkülönbözteti az internetezőket és nem internetezőket. Az internetezők individualisták, tehát kívánatos az egyéni felelősség növelése, a gazdasági szereplők versenye, a vállalatok szabadsága és a magántulajdon arányának növelése az üzleti szférán belül, de nem kívánatos a jövedelmek egyenlősítése. Ezzel szemben a nem internetezők antikapitalista, etatista alapokon nyugszanak.  Ez azt jelenti, hogy az állami felelősségvállalás fokozását, a vállalatok hatékonyabb ellenőrzését, az állami tulajdon részarányának növelését és a jövedelemkülönbségek csökkenését pártolják. Utóbbi kérdéskör került górcső alá az európai kutatóknál.

Az Unióhoz 2004. május 1. előtt csatlakozott országok Görögország kivételével Nyugat-Európa részei, ahol jól működik és működött a piacgazdaság, tisztázott az állam és a piac szerepe, az állampolgárok tudják, hogy mit várhatnak az egyiktől és a másiktól. Ezzel szemben a 2004. május 1. után csatlakozott kelet-európai országok társadalmaiból 1945 és 1990 között kiiktatódott az amúgy sem túl fejlett piacgazdaság, így az újraelosztó állam teljhatalma következett be.

Ezeknek az országoknak a polgárait az állam évtizedeken keresztül megfosztotta a vállalkozás szabadságától, ugyanúgy, mint a gazdaságilag szabad élettől. Az állampolgárok szabadságának a központi hatalom szabott határt.

Az 1990-es évek rendszerváltásai elvileg felszabadították az egyént a politikai elnyomása alól. A megnövekedett szabadsággal azonban nem mindenki tudott élni. Kevesek jól, és sokan rosszul jártak, megnövekedett a társadalmi egyenlőtlenség. Ezért sokan menekültek volna vissza a szabadság elől az állampolgárairól gondoskodó állam keretei közé. Az etatizmus iránti igény annak ellenére sem tűnt el ezekben az országokban, hogy megteremtődött a gondolkodás, a szólás és a magántulajdon szabadsága.

Az állam és a magántulajdon közötti kapcsolatokról:

A felmérés szerint Dániában várják el az emberek az államtól a legkevésbé, Magyarországon pedig a leginkább, hogy csökkentse a jövedelemkülönbségeket. A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését az államtól elváró első tíz ország közé csak Portugália, Franciaország és Spanyolország került be az Európai Unió régi tagjai közül.

A magyar válaszadók nem értettek egyet azzal, hogy a tehetség és a szorgalom legitimálhatná az egyenlőtlenségeket. A dániai válaszadók szerint a társadalomban lehetségesek és kívánatosak a vagyoni különbségek, vagyis a kérdés alapján Dánia nevezhető a legkevésbé etatista országnak. Szlovénia és Franciaország elutasítja az egyenlőtlenségeket, míg Portugália a középmezőnyben található.

=

A legtöbb európai ország lakosainak jelentős hányada etatista nézeteket vall, de a jövedelmek egyenlőtlenségének elfogadottsága valamelyest nagyobb, mint a kormányzatnak a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő beavatkozásai iránti igény.

Az állam kívánatosnak tartott szerepvállalása a társadalmi-gazdasági problémák megoldásával és az élet szinte minden területével kapcsolatban áll, így az internethasználattal is. Mindegyik vizsgált európai országban megfigyelhető, hogy az anti-etatisták gyakrabban, az etatisták pedig ritkábban használják az internetet.

A munkahelyi autonómia indexének értéke szerint Norvégiában, Svédországban, Dániában és Finnországban élvezik a legnagyobb autonómiát a munkavállalók, míg Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Oroszországban és Lengyelországban a legkisebbet. A munkahelyi autonómia mértéke az egyes országokban erős összefüggésben áll azzal, hogy mekkora a közpénzekből finanszírozott intézményekben foglalkoztatottak aránya a teljes foglalkoztatott népességhez képest. Az internethasználat Finnország, Norvégia és Svédország kivételével minden ország esetében együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével.

A bizalom mérésénél kiderült, hogy a leginkább a skandináv országokban bíznak meg az emberek egymásban, míg a 2004 után csatlakozott korábbi szocialista országokban a legkevésbé. A bizalmi index átlagos értékeit tekintve Portugália hátulról a második helyre került, míg Észtország megelőzi Németországot. Ha azonban az országok szintjén hasonlítjuk össze a bizalmi index átlagos értékeit az internethasználat gyakoriságának átlagával, akkor meggyőzőbb erejű kapcsolatot lehet látni.

Az ESS kérdőíve viszonylag széles körben fogja át azokat az értékeket, amelyek együttesen kezelve alkalmasak arra, hogy változataik alapján össze lehessen hasonlítani az egyes országok társadalmait, melyek mindegyike európai, de korántsem ugyanúgy az. Az összehasonlítást az egységes európai adatbázisba került megkérdezettek válaszai alapján elemezték, amely alapján három eltérő csoportot különítettek el egymástól: cselekvők, lázadók és szenvedők.

A cselekvők önmagukat tartják az értékek hordozóinak, így nem szorulnak rá külső jóváhagyásra. Ennek megfelelően nincs bennük azonosulás (konformizmus), de annál több bennük a tolerancia és a másikon való segítés (altruizmus), amelynek a forrása nem a puszta részvét, a boldogság tudata, ami ajándékozásra és másoknak való juttatásra serkent.

A szenvedők egyetlen törekvése az, hogy kibírják a létezés nyomorúságát. Ők alig, vagy egyáltalán nem ismerik a munkahelyi autonómiát, konformisták, gyanakvók, gyávák és gondjaik megoldását az államtól várják. Tolerancia hiányában altruizmusuk passzív, ami nem a szolidaritásból, hanem a tehetetlenségből ered.

A lázadók értékrendjében minden dimenzióban a tagadás uralkodik. Elutasítják az etatizmust, ami egyben az egyenlőség ellenzését is magába foglalja. Nincs bennük sem bizalom, sem tolerancia, és különösen nem jellemző rájuk az altruizmus. Erőteljesen visszautasítják a konformizmust.

A cselekvők a polgári társadalom érdemek alapján uralkodó helyzetbe került tagjai, szemben a szenvedőkkel, akik nem tudnak élni a polgári társadalom adta lehetőségekkel, veszítenek a versenyben, vagy abba be sem szállnak. A lázadók nem találják helyüket a polgári rendben, de úton lehetnek a cselekvők felé, ahol azok a többséget alkotják.

Az internethasználattal kapcsolatba hozva őket, európai szinten erős összefüggést találtunk az ideáltípusok és a napi internethasználat között is. A cselekvők (54,4%) a napi internethasználat gyakoriságát tekintve mindenki más előtt járnak Európában, míg a szenvedők körében (24,2%) mindenki máshoz képest a legritkábban fordul elő a naponkénti internetezés. A lázadók ebben a tekintetben a két véglet között helyezkednek el (37%).

Minden egyes érték esetében a nyugat- és észak-európai országok lakóinak többségi értékválasztásai eltérnek a kelet-és közép-európai, valamint dél-európai országokban élők többségének választásaitól.

A vizsgált 19 európai országban a három ideáltípust megjelenítő személyek aránya távolról sem azonos. A vízválasztó a polgári társadalom alakításában és fenntartásában kulcsszerepet betöltő cselekvő személyiségek aránya, ami azokban az országokban éri el a kritikus 50 % feletti szintet, ahol a polgári fejlődés már régen megindult.

Feltűnő, hogy az észak-európai országok megelőzik az EU törzs-országait, amelyek a klasszikus értelemben felfogott Nyugat-Európa részei. Ezekben az országokban is magas a cselekvők aránya, de alatta marad az észak-európai országokban kapott arányoknak.

A kelet-európai országokban láthatóan igen kevesen esnek a cselekvők kategóriájába. A cselekvők ellenpólusát megtestesítő szenvedők aránya viszont éppen ezekben az országokban (Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és Szlovéniában) éri el a kritikus, 50 százalék feletti szintet!A két délnyugat-európai országot, Portugáliát és Spanyolországot is ebben a sorban látjuk viszont.

Ahol magas a cselekvő polgárok aránya, ott értelemszerűen kevesen vannak az önmagukban bizonytalan, szenvedő kiszolgáltatottak. A lázadók mindenütt kisebbségben vannak. Arányaik alapján Portugália (45%), Észtország (41%) és Franciaország vezeti a sort.

Az elején feltett kérdéssel összefüggésben az új infokommunikációs technológiák elterjedése, az internet egyetemesen elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?

A válasz: nem, az internetben benne rejlik a minőség forradalma, ami azonban csak akkor válik valósággá, ha magában a társadalomban is túlsúlyra jut a minőség a mennyiséggel szemben. Fontos, hogy beágyazódjon az élet mindennapjaiba, biztosítva a fejlődés és az emberhez méltó lét lehetőségét mindenkinek.

Választott feladat: Hogyan kezdjünk hozzá, feltételek a sikeres tanuláshoz

Csoport tagjai :

Benkő Gabriella   

Berek Andrea    

Szabó Gergely

Témaválasztás indoklása:

Az eheti blogbejegyzésünket a szintén csoportos munka keretén belül készítettük el. Azért választottuk a fent megnevezett témát, mert úgy gondoljuk, hogy ez az egyik legmeghatározóbb mozzanat a tanulási folyamat szempontjából. Nem mindegy ugyanis, milyen feltételrendszer mellett kezdünk neki a tanulásnak, tanításnak, milyen szempontokat kell követnünk az elindulásnál, mik az alapkövetelmények a tanuló és a tanító felé.

A bejegyzésünkkel a célunk saját tapasztalatainkból adódóan az, hogy tanácsot adjunk mind a tanulóknak, mind a tanároknak, hogy mire kell figyelni egy virtuális távoktatás kurzus elkezdésekor, hiszen a kurzus nagyon összetett, így több módszertani elemet is ötvöz magában.

Tanár szempontjából a sikeres tanításhoz szükséges:

• ·         Pontosan ütemezett tanterv, kurzusfelépítés

Fontosnak tartjuk, hogy mire a kurzus elindul, kész tantervvel rendelkezzen a tanár. Ez azért is hasznos, mert a sikeres kurzusvezetés igényli a heti feladatteljesítést, illetve a témák egymásra épülését. Ezt előzetes munka nélkül nem lehetséges a kellő minőségben kivitelezni. Ennek egyszerűsített változata alkothatja a diákok számára kiadott tematikát. A tematikában ismertessük a tárgy teljesítésének feltételeit, ügyeljünk, hogy több lehetőséget is biztosítsunk a tanulóknak a kurzus teljesítésére.

• ·         A módszertan végiggondolása, tervezése

Szorosan kapcsolódik a fent említettekhez, ez alatt inkább a heti feladatok megtervezését értjük, vagyis a tematika egységeihez feladattípusokat rendelünk. Hasznos, ha több módszert is alkalmazunk, illetve több alternatívát (egyéni, páros, csoportmunka) is megtervezünk, és azokat alakítjuk a csoport igényeihez. A változatosság a tanulók motivációjának és figyelmének folyamatos fenntartása miatt fontos szempont. Illetve, hogy több alternatívát, módszertant is megismerjenek.

• ·         A szükséges technikai feltételek ellenőrzése, beszerzése

Előre győződjünk meg arról, hogy birtokában vagyunk a többrétű kurzus sikeres levezényléséhez szükséges technikai eszközparknak. Ha ugyanis ezt nem tesszük meg, fennakadásokkal nézhetünk szembe.

• ·         Meggyőződés a diákok infrastrukturális felszereltségéről

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy esetenként nem mindenki rendelkezik megfelelő technikai háttérrel, így a csoportok általában differenciáltak ebből a szemszögből. Számukra segítséget kell nyújtanunk, vagy egyéb alternatívákat biztosítani a kurzus sikeres teljesítéséhez. Természetesen hasonló minőségben. (Azonos lehetőségek biztosítása.)

• ·         Közös kommunikációs felületek létrehozása tájékoztatás, valamint a felmerülő problémák megoldása végett

A tanárnak első gyakorlati lépésként szükséges megteremteni a kommunikációs csatornákat, melyen keresztül interakcióba tud lépni diákjaival. Itt  Facebook csoportra, közös e-mail címre - levelezési listára, virtuális valóság felületre (SL) gondolunk.

• ·         Segítők

Ajánlatos a képzésbe bevonni más szakembereket is a kurzus sikeres megvalósítása érdekében, már csak azért is, mert a tárgy speciális számítástechnikai szakismereteket igényel, illetve a tanár és segítői kooperatív módon tudják feladataikat megoldani. A résztvevők számára is színesebb lesz a kurzus, és ez az összkép általában pozitívumot szül.

• ·         Az időpontok megtervezése, betartása, betartatása

Fontos a következetesség, mind a diákok, mind pedig a tanár szempontjából. A gördülékeny feladatmenedzsment érdekében ügyeljünk a megadott időpontok betartására.

• Facilitátori, mentori tevékenység

A támogató szerep megléte alapfeltételnek tekinthető. Ennek a kurzus típusnak a megvalósításához elengedhetetlen az ilyen irányú szemléletváltás

Tanuló szempontjából a sikeres tanuláshoz szükséges:

• ·         Követelményrendszerről való tájékozódás

Első lépésként, meg kell ismernünk a kurzus teljesítéséhez szükséges követelményeket és feltételeket, amiket mindig szem előtt kell tartani.

• ·         Kurzusteljesítési alternatívák közti választás

Ha több alternatíva áll rendelkezésünkre, válasszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Vizsgázás vagy félévközi feladatok közti választás lehetséges.

• ·         Technikai háttér beszerzése

Amennyiben a kurzus heti feladatok teljesítésével kívánjuk abszolválni, szükséges a tematikában ismertetett tecchnikai hátteret (eszközök, programok) beszerezni.

• ·         Új programokkal való ismerkedés, gyakorlás

Ha a programokat már megszereztük, fontos hogy azokkal ismerkedjünk. Továbbá a felmerülő problémákat, kérdéseket jelezzük az oktatónk felé. Ennek a célja, hogy amikor már az érdemi munka folyik, gördülékenyen tudjunk dolgozni, a csoporttal együtt haladni és ne akadályozzuk sem a csoport, sem saját magunk munkáját.

• ·          Heti időmenedzsment

A heti időbeosztásunkba szükséges a lent említett eseményeket belekalkulálni.

1.      Elmélet megismerése (élőben személyesen vagy ustreamen, esetleg később felvételről)

2.      Blogbejegyzés (határidők betartása)

3.      Konzultáció SL-ben (a fix időpontokhoz való alkalmazkodás) vagy későbbi időpont megszervezése, jelzés a tanár felé

• Egyéni, önálló aktivitás

A kooperáció és a csoportmunka fontos a távoktatási környezetben, alapfeltételnek tekinthető, hogy hatékony munka alakulhasson ki.

A fent említett lépéseket saját tapasztalatainkra építve fogalmaztuk meg. Úgy gondoljuk, hogy ezen elemek végiggondolása elengedhetetlen a sikeres tanulási folyamat véghezviteléhez. Ezek biztosítják az első lépéseinket. Szem előtt tartottuk, hogy a lépések egyfajta időbeli egymásra épülést is szemléltessenek. Célunk, hogy ez alapján, egyfajta segítséget adjunk azoknak, akik tanácstalanok a kurzussal kapcsolatban, vagy a későbbiekben vesznek részt rajta.