Internetezés és az értékrend összefüggései Európában (Csepeli-Prazsák)

A fő kérdés az a tanulmányban, hogy a régről örökölt történelmi és kulturális meghatározottságok és az új infokommunikációs eszközök elterjedése, használata az egyes európai országokban mutat-e valamilyen hasonlóságot? A válaszokban igyekeztem Magyarországra koncentrálni, noha Európára tekint ki a kutatás.

A 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás során sor került az internethasználat rákérdezésére is. A felmérés eredményeinek 20 európai ország adatait tartalmazó második kiadása 2009 decemberében jelent meg. A kérdőív számos kérdéskörben foglalkozott az értékekkel, ami lehetővé teszi az internethasználat európai összehasonlító vizsgálatát a társadalmi-kulturális kontextus tükrében.

Az új infokommunikációs technológiáknak valóban gyors sebességű elterjedését ismerve feltételezhetnénk, hogy az internet használata Európában tökéletesen független a múlttól. Ha van olyan terület, amely nem telepedik rá a nemzetre bármilyen formában, akkor az éppen az internet használata.

Az internetet napi rendszerességgel használók aránya korántsem egyenletesen oszlik meg Európa országaiban. Nyugat-Európa centrumként definiált országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken.

Az adatok a magyarországi mintázatot is mutatják. A fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók inkább interneteznek, mint az idősek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők és az inaktívak. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. A nemek között néhány országban vannak ugyan minimális különbségek, mégis azt mondhatjuk, hogy az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik. A vizsgált egyes értékek elfogadása, illetve elutasítása nagyon különböző képet mutat az egyes országokban.

A megkérdezettek szerint Magyarországon a legfontosabb a család, a szeretet, a békesség, anyagi biztonság és a jó közérzet – kivétel nélkül ezek az értékek szerepelnek az összes hasonló vizsgálatnál az élbolyban, de a hátsó sor is hasonló (karrier, utazás, sport, politika).

Ha az internethasználókat elkülönítjük használókra és nem használókra, különbözik a két rangsor egymástól a szerelem, a haza és a pénz megítélésében, ha a rangszámot vizsgáljuk. A szerelem esetében az életkori változók jelentik a különbséget, az internetezők fiatalabbak – a haza esetében ez a tendencia fordított. A pénzt a nem internetezők sokkal fontosabbnak tartják, aminek okai túlmutatnak az internetezésnek, gazdasági-társadalmi problémákra utalhatnak inkább, kevesebb pénzt tudnak nyilván beosztani a mindennapjaik során.

Külön táblázatban különböztették meg az élmény értékeket, az érvényesülés értékeit, az idealizmus szerintieket, a magánélet színterében működő és az érvényesülés belső motivációi. K-Means klaszter-eljárás szerint négy nagyobb csoport született így, az értékrend és az internethasználat között szoros összefüggésben állva. Az internetezők többségben vannak az érték-gazdagok és az önmegvalósítók között. Az idealisták és az értékhiányosak nagy része viszont nem internetezik. Az eredmény szerint a társadalom minden szempontjából megfosztott rétege az egyik fele a nem internetezőknek, a másik, akik túl konzervatívak, vagy gátlásosak, hogy élni tudjanak az új kommunikációs lehetőségekkel.

Az ESS vizsgálat kérdőíve lehetőséget nyújt az etatizmus elfogadottságának mérésére, jóllehet a kérdések megfogalmazása eltér a magyarországitól.  Nálunk a kérdésben való állásfoglalás egyértelműen megkülönbözteti az internetezőket és nem internetezőket. Az internetezők individualisták, tehát kívánatos az egyéni felelősség növelése, a gazdasági szereplők versenye, a vállalatok szabadsága és a magántulajdon arányának növelése az üzleti szférán belül, de nem kívánatos a jövedelmek egyenlősítése. Ezzel szemben a nem internetezők antikapitalista, etatista alapokon nyugszanak.  Ez azt jelenti, hogy az állami felelősségvállalás fokozását, a vállalatok hatékonyabb ellenőrzését, az állami tulajdon részarányának növelését és a jövedelemkülönbségek csökkenését pártolják. Utóbbi kérdéskör került górcső alá az európai kutatóknál.

Az Unióhoz 2004. május 1. előtt csatlakozott országok Görögország kivételével Nyugat-Európa részei, ahol jól működik és működött a piacgazdaság, tisztázott az állam és a piac szerepe, az állampolgárok tudják, hogy mit várhatnak az egyiktől és a másiktól. Ezzel szemben a 2004. május 1. után csatlakozott kelet-európai országok társadalmaiból 1945 és 1990 között kiiktatódott az amúgy sem túl fejlett piacgazdaság, így az újraelosztó állam teljhatalma következett be.

Ezeknek az országoknak a polgárait az állam évtizedeken keresztül megfosztotta a vállalkozás szabadságától, ugyanúgy, mint a gazdaságilag szabad élettől. Az állampolgárok szabadságának a központi hatalom szabott határt.

Az 1990-es évek rendszerváltásai elvileg felszabadították az egyént a politikai elnyomása alól. A megnövekedett szabadsággal azonban nem mindenki tudott élni. Kevesek jól, és sokan rosszul jártak, megnövekedett a társadalmi egyenlőtlenség. Ezért sokan menekültek volna vissza a szabadság elől az állampolgárairól gondoskodó állam keretei közé. Az etatizmus iránti igény annak ellenére sem tűnt el ezekben az országokban, hogy megteremtődött a gondolkodás, a szólás és a magántulajdon szabadsága.

Az állam és a magántulajdon közötti kapcsolatokról:

A felmérés szerint Dániában várják el az emberek az államtól a legkevésbé, Magyarországon pedig a leginkább, hogy csökkentse a jövedelemkülönbségeket. A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését az államtól elváró első tíz ország közé csak Portugália, Franciaország és Spanyolország került be az Európai Unió régi tagjai közül.

A magyar válaszadók nem értettek egyet azzal, hogy a tehetség és a szorgalom legitimálhatná az egyenlőtlenségeket. A dániai válaszadók szerint a társadalomban lehetségesek és kívánatosak a vagyoni különbségek, vagyis a kérdés alapján Dánia nevezhető a legkevésbé etatista országnak. Szlovénia és Franciaország elutasítja az egyenlőtlenségeket, míg Portugália a középmezőnyben található.

=

A legtöbb európai ország lakosainak jelentős hányada etatista nézeteket vall, de a jövedelmek egyenlőtlenségének elfogadottsága valamelyest nagyobb, mint a kormányzatnak a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő beavatkozásai iránti igény.

Az állam kívánatosnak tartott szerepvállalása a társadalmi-gazdasági problémák megoldásával és az élet szinte minden területével kapcsolatban áll, így az internethasználattal is. Mindegyik vizsgált európai országban megfigyelhető, hogy az anti-etatisták gyakrabban, az etatisták pedig ritkábban használják az internetet.

A munkahelyi autonómia indexének értéke szerint Norvégiában, Svédországban, Dániában és Finnországban élvezik a legnagyobb autonómiát a munkavállalók, míg Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Oroszországban és Lengyelországban a legkisebbet. A munkahelyi autonómia mértéke az egyes országokban erős összefüggésben áll azzal, hogy mekkora a közpénzekből finanszírozott intézményekben foglalkoztatottak aránya a teljes foglalkoztatott népességhez képest. Az internethasználat Finnország, Norvégia és Svédország kivételével minden ország esetében együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével.

A bizalom mérésénél kiderült, hogy a leginkább a skandináv országokban bíznak meg az emberek egymásban, míg a 2004 után csatlakozott korábbi szocialista országokban a legkevésbé. A bizalmi index átlagos értékeit tekintve Portugália hátulról a második helyre került, míg Észtország megelőzi Németországot. Ha azonban az országok szintjén hasonlítjuk össze a bizalmi index átlagos értékeit az internethasználat gyakoriságának átlagával, akkor meggyőzőbb erejű kapcsolatot lehet látni.

Az ESS kérdőíve viszonylag széles körben fogja át azokat az értékeket, amelyek együttesen kezelve alkalmasak arra, hogy változataik alapján össze lehessen hasonlítani az egyes országok társadalmait, melyek mindegyike európai, de korántsem ugyanúgy az. Az összehasonlítást az egységes európai adatbázisba került megkérdezettek válaszai alapján elemezték, amely alapján három eltérő csoportot különítettek el egymástól: cselekvők, lázadók és szenvedők.

A cselekvők önmagukat tartják az értékek hordozóinak, így nem szorulnak rá külső jóváhagyásra. Ennek megfelelően nincs bennük azonosulás (konformizmus), de annál több bennük a tolerancia és a másikon való segítés (altruizmus), amelynek a forrása nem a puszta részvét, a boldogság tudata, ami ajándékozásra és másoknak való juttatásra serkent.

A szenvedők egyetlen törekvése az, hogy kibírják a létezés nyomorúságát. Ők alig, vagy egyáltalán nem ismerik a munkahelyi autonómiát, konformisták, gyanakvók, gyávák és gondjaik megoldását az államtól várják. Tolerancia hiányában altruizmusuk passzív, ami nem a szolidaritásból, hanem a tehetetlenségből ered.

A lázadók értékrendjében minden dimenzióban a tagadás uralkodik. Elutasítják az etatizmust, ami egyben az egyenlőség ellenzését is magába foglalja. Nincs bennük sem bizalom, sem tolerancia, és különösen nem jellemző rájuk az altruizmus. Erőteljesen visszautasítják a konformizmust.

A cselekvők a polgári társadalom érdemek alapján uralkodó helyzetbe került tagjai, szemben a szenvedőkkel, akik nem tudnak élni a polgári társadalom adta lehetőségekkel, veszítenek a versenyben, vagy abba be sem szállnak. A lázadók nem találják helyüket a polgári rendben, de úton lehetnek a cselekvők felé, ahol azok a többséget alkotják.

Az internethasználattal kapcsolatba hozva őket, európai szinten erős összefüggést találtunk az ideáltípusok és a napi internethasználat között is. A cselekvők (54,4%) a napi internethasználat gyakoriságát tekintve mindenki más előtt járnak Európában, míg a szenvedők körében (24,2%) mindenki máshoz képest a legritkábban fordul elő a naponkénti internetezés. A lázadók ebben a tekintetben a két véglet között helyezkednek el (37%).

Minden egyes érték esetében a nyugat- és észak-európai országok lakóinak többségi értékválasztásai eltérnek a kelet-és közép-európai, valamint dél-európai országokban élők többségének választásaitól.

A vizsgált 19 európai országban a három ideáltípust megjelenítő személyek aránya távolról sem azonos. A vízválasztó a polgári társadalom alakításában és fenntartásában kulcsszerepet betöltő cselekvő személyiségek aránya, ami azokban az országokban éri el a kritikus 50 % feletti szintet, ahol a polgári fejlődés már régen megindult.

Feltűnő, hogy az észak-európai országok megelőzik az EU törzs-országait, amelyek a klasszikus értelemben felfogott Nyugat-Európa részei. Ezekben az országokban is magas a cselekvők aránya, de alatta marad az észak-európai országokban kapott arányoknak.

A kelet-európai országokban láthatóan igen kevesen esnek a cselekvők kategóriájába. A cselekvők ellenpólusát megtestesítő szenvedők aránya viszont éppen ezekben az országokban (Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és Szlovéniában) éri el a kritikus, 50 százalék feletti szintet!A két délnyugat-európai országot, Portugáliát és Spanyolországot is ebben a sorban látjuk viszont.

Ahol magas a cselekvő polgárok aránya, ott értelemszerűen kevesen vannak az önmagukban bizonytalan, szenvedő kiszolgáltatottak. A lázadók mindenütt kisebbségben vannak. Arányaik alapján Portugália (45%), Észtország (41%) és Franciaország vezeti a sort.

Az elején feltett kérdéssel összefüggésben az új infokommunikációs technológiák elterjedése, az internet egyetemesen elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?

A válasz: nem, az internetben benne rejlik a minőség forradalma, ami azonban csak akkor válik valósággá, ha magában a társadalomban is túlsúlyra jut a minőség a mennyiséggel szemben. Fontos, hogy beágyazódjon az élet mindennapjaiba, biztosítva a fejlődés és az emberhez méltó lét lehetőségét mindenkinek.