Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek.

A tanulmány abból az alapgondolatból indul ki, hogy a minket körülvevő világnak a valósághű ábrázolása az emberiségnek régi vágya volt mindig is, legyen az a természet világa vagy az épített világ. A tájékozódás az embernek alapszükséglete, mert a biztonságérzetének kelléke, hogy el tudja helyezni magát a világban: hol jár éppen, merre kell mennie, milyen utat kell követnie a céljának eléréséhez? Ha nem tud tájékozódni, elveszíti a térbeli biztonságérzetét, ami könnyen félelmet okozhat.

A térbeli megismerés, ábrázolás több szakterületnek is a feladata volt ebből kiindulva az egyes civilizációkban és kultúrákban, tehát mindenhol megjelent valamilyen formában. Az internet megjelenésével és a technológia fejlődésével azonban minden megváltozott. A civil felhasználók tömeges megjelenésével felborult a térképészet, a helymeghatározás szokásrendje, amelynek következményeként a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés súlypontja eltolódott az adatok széles körű hasznosításának irányába a szerző szerint. Tehát a széleskörűvé válással egyfajta forradalmi változás zajlott le a digitális képalkotó rendszerek, a műholdak megjelenésével, amihez alkalmazkodnia kellett az emberiségnek több szempontból is. Például az addigi statikus, papír alapú jelleg helyett egy dinamikus modell alakult ki, a változásokra rögtön lehet reagálni és a precizitással a tévedések, a pontatlanságok száma is jórészt lecsökkent. 

A folyamatnak köszönhetően született meg a térinformatika, amely a térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén mozog.

Mindezeknek a pozitívumoknak az ellenére a felhasználók több negatívummal is szembesültek. Kiemelném ezek közül, hogy az adatok mennyiségét nehéz kezelni, értelmezni vagy összehasonlítani, vagy az információnak is ára van, amelyért az időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel és kiszolgáltatottságunkkal is fizetünk.

Két példa is eszembe jut hirtelen: negatívként az okostelefonok használatával kapcsolatosan kifigyelhetik, hogy éppen nem tartózkodik az illető otthon, és addig kirabolják. Elég hozzá csak egy üzenet valamelyik közösségi oldalon a tartózkodási helyünkről, amit a rabló észlel, és várja az üres lakás. Pozitív példaként a beméréseket tudom említeni: számos esetben megkerülhet így az elrabolt autó vagy bűnelkövetők mozgását tudják lekövetni. 

A globális helymeghatározás és a mobil helymeghatározást lehetővé tévő technológiák üzleti elterjedése  az adott technológia szolgáltatója és használója számára lehetővé teszi a térbeli adatok tömeges és olcsó begyűjtését, tárolását, így nehéz korlátok közé szorítani az adatfelhasználást és az adatkereskedelmet.

Kezdetben az emberiség a térképpel oldotta meg a valós világról alkotott ismereteinek a gyűjtését, azonban ennek birtoklása csak keveseknek adódott meg. A nyomda és a sokszorosítás megjelenése volt a fordulópont, ahogy a könyvek és a művelődés esetében, úgy a térképek és a tájékozódás összefüggéseiben is. A különböző eltérő térbeli információs igények így megvalósulhattak, hiszen egy kereskedőnek vagy a honvédelemnek más adatokra volt értelemszerűen szüksége, ami azonban az idő folyamán egyre „szakosodott”, és az általános felhasználó megértését nehezítette. Az újabb fordulópontot a levegő meghódítása jelentette, 1783-ban került sor az első ballonnal történő adatgyűjtésre. A fényképezés feltalálása 1839-ben lehetőséget adott arra Louis-Jacques-Mandé Daguerrének köszönhetően, hogy adott környezeti feltételek között, a tér egy adott nézőpontjából szemlélhető objektív leképeződést megvalósítsák, ami újabb mérföldkő volt. A harmadik évszám 1957, amikor az első mesterséges műholdat fellőtték, ami elindította az űr-távérzékelés fejlődését. Napjainkig így rengeteg technológiát fejlesztettek ki, de elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása, hiszen az analóg feldolgozások – a képalkotás technikája (radar), a fokozott pontossági igények (térképészet) vagy a képi információk nagy mennyisége (távérzékelés) - nem feleltek meg a kor kihívásainak.

Az infokommunikációs technológia által létrehozott virtuális világ logikája minden merev határt lebont, mert a földrajzi helyekhez kötött tevékenységek korlátait kitágítják az internet által. Az egyenlőtlenségek, amelyek fennálltak a természeti, infrastrukturális, gazdasági, társadalmi okokból alapvetően meghatározták a különböző lehetőségeket. Ezek a mai napig igazak véleményem szerint, de csökkentek a különbségek, hiszen ha van internetkapcsolatunk, többnyire ugyanolyan tartalmakat érhetünk el, mint a másik ember.

A térinfomatika világában a statikus megjelenítést, azaz, hogy a térkép formula a valóság kicsinyített mása, amely a Mi volt? Mi van? kérdésekre kereste a választ, felváltotta a valós idejű megjelenítés a Mikor? Hol? Mi van? kérdésekkel. Ez egy alapvető paradigmaváltást is eredményezett, magyarán pontosabb képpel szolgál, és ehhez tudni kell igazodni is.

A tér jelenségeinek regisztrálásánál azonban vannak másféle problémák is, amikkel szembe kell nézni. Például hazai viszonyoknál egy átlagos évben húsz-harminc légi fényképezésre alkalmas nap van, ami megnehezíti a nagyobb térségek jó minőségű állapotrögzítését.

A leginkább a jogi és üzleti hozzáférésben érhetőek tetten a problémák. A távérzékelési műholdak többnyire erő nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek. Például az USA kormányának kérésére a kereskedelmi műholdszolgáltatók nem értékesíthetnek 2 láb (=60 cm) mértéknél nagyobb felbontású adatokat.

Napjainkban a virtuális világ, intelligens város vagy cyber city fogalmakat a valóságon túlmutató, esetleges jelentéssel felruházott fogalomként alkalmazza az információs társadalom, amely gyakorlatilag a képzelet által jön létre a valóságelemekkel tarkítva. Ezeknek a valós világokat modellező virtuális világoknak öt nagyobb csoportja kerül megemlítésre:

1, Az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok menü – és egydimenziós linkjegyzékek, amelyek az adott térség iránt érdeklődő látogatók tájékozódási igényeit hivatottak kielégíteni és információ átadására jöttek létre.

2, A kétdimenziós modellek az adott térséget madártávlatból ábrázolják, alapvető funkcióként az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való kapcsolódási lehetőségek, csatlakozási felületek jelennek meg 2D hiperlinkek segítségével.

3, A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, a szimuláció, a térbeli elemzés kiszolgálása.

4, Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel az interakcióra is lehetőséget adnak.

5, A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefonok képernyőjén a virtuális tartalmat.

A felhasználó saját magára, a logikai gondolkodására szabott, perszonális elérési útmutatókat igényel az általa elérni kívánt helyről és hajlamos figyelmen kívül hagyni a különböző nehézségeket. Például azt is sokan elfelejtik, hogy vásárlás után a rendszer kezelői nemzetbiztonsági okokból bármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérhetőségét vagy a szolgáltatások pontosságát nemzetbiztonsági okokból. A GPS rendszer által szolgáltatott műholdjelek viszonylag egyszerű eszközökkel zavarhatók, blokkolhatók, így a navigációs alkalmazásokat ellehetetlenítik, nagyobb kivitelben bűncselekmények elkövetésére is alkalom nyílik. Példának okáért kommunikációs frekvenciákat nem zavarva, manipulálva nagyobb értékű holmikat szállító kamionokat térítenek el útjukról, csapdába ejtve őket.

Egy észt rendszámú, nyersanyagot szállító vontató esete is példaértékű, hogy miért nem szabad megbízni minden eszközben. A GPS-e tájékoztatását követve lakatlan területre tévedt, lakott területtől mintegy 10 km-re, és elakadt a lápos területen. Több napig bolyongott, étlen és szomjan, amikor rátaláltak, pedig hazánkban történt az eset.

További veszélyek napjainkban, hogy az információs társadalom polgára gyakorlatilag folyamatos követés alatt áll az elektronikus fizetés, WIFI, GPS, vagy térfigyelő kamerák által. 

A manipuláció is fennáll, tetten érhető: különböző területek kitakarásával nagyobb kormányzati tényezők kérésére a valóság képeződik le egyes térképeken. A Google vagy Microsoft szolgáltatásainál ezek fellelhetőek. A könyv Gödöllőt hozza fel, ahol egy objektumot még a valóságnak megfelelően ábrázolnak 2008. augusztus 30-án, de 2009. július 30-án már kifedték. Ez a világ különböző pontjain eltérően működik, a frissítés is kérdés lehet, hogy milyen gyakran teszik meg pl. a Google Maps dolgozói.

Másik példaként a személyiségtérkép konstruálását említi meg a szerző Japánban: egy takarító cég alkalmazottainak övére felcsatolt okostelefon folyamatosan rögzíti a pozíciójukat és a gyorsulásukat, így a takarítást, a helyváltoztatást, a pihenést értékelve kiderül, hogy az alkalmazott mennyi időt töltött a különböző tevékenységekkel. Ez nem biztos, hogy az alkalmazott számára üdvözítő, hiszen mindenkinek vannak olyan napjai, amikor nem úgy teljesít, ahogy elvárnák. A munkáltatóra nézve örvendetes, jogosan kérheti számon az alkalmazottját, de a munkát vállaló számára biztosan nyomasztó lehet. Másféle példa a labdarúgóké: például Újpesten is megvalósult, hogy korszerű technikával mérik a labdarúgó adatait, amely fejlődését segíti, illetve az adatokkal meg lehet nézni, mennyire játszott hasznosan, miben kell változtatnia, merre mozog stb.

Összességében megállapítható, hogy a technológiai fejlődés segítségével az új eszközök és a mobil infokommunikációs hálózatok az idő korlátainak legyűrésével, a tér és az idő kapcsolatában fellelhető akadályok lebontásával az emberek többségének életét nagyban megkönnyítik. Azonban az egyszerű, megbízható, olcsó, biztonságos tértechnológia még kidolgozásra vár, amely mindenki számára elérhető. A tanulmány alatt is többször gondoltam arra, hogy milyen örvendetes, hogy ennyire kinyílt a világ, ugyanakkor a veszélyekre gondolva elgondolkodtató, hogy ilyen alapon mennyire ki vagyunk szolgáltatva. Ráadásul nagy mennyiségű, esetleg pontatlan információk nem könnyítik meg az életünket. Az ember szelektálva, gazdálkodva a befogadással megpróbálhat úrrá lenni ezen, de amint ezeket a sorokat írom, több ezren bővíthetik az információs bázist. A kérdés az, hogy mindez hova vezet az évek múlásával? Segíti az emberiséget vagy gátolja? Az idő megadja majd a választ.

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Talyigás Judit (szerk.): Az Internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar, Budapest, 2010. 193-205.o.