Surveillance
society, azaz megfigyelési társadalom vagy más néven: kukkoló társadalom. A mai
világot nyugodtan nevezhetjük így, hiszen ma már több felületen is betekintést
engedhetünk az életünkbe, a mindennapjainkba, megoszthatjuk ismerőseinkkel a
minket körülvevő világot, sőt ismeretleneknek is közvetítünk valamilyen képet.
Ez régebben elképzelhetetlen lett volna. Ha egy nyugati demokráciában közöljük
harminc évvel ezelőtt, vagy akár a ’90-es években egy rendszerváltó országban,
hogy minden lépésünket, üzenetváltásunkat vagy telefonkapcsolatunkat rögzítik
és elemzik, maximum rémálmaikban jön elő az embereknek. Ma pedig akár a
kertünkből is közvetíthetünk a külvilágba bárki számára. Ez a valóság. A könyv
címe is ezeket a tartalmakat tükrözi, a megfigyelő és a megfigyelt
aspektusaiból építkezik a megfigyelés során, hogy hogyan épült fel ez a
társadalom és miként élhetünk ennek tudatában.
Mi minősül
megfigyelésnek? A legtöbb álláspont megegyezik abban, hogy az emberek
viselkedésének és tevékenységének többnyire ismételt vagy rendszeres
monitorozásáról van szó. Megfigyelhetünk több dolgot és többféleképpen,
arctalan tömegként és azonosítható egyénként egyaránt. Azonban nem egyenlő a
megfigyelés az észleléssel, és az átláthatóság is fontos tényező. Ha valaki
tudatában van a megfigyelésnek, hogy jelenléte közösen elfogadott szabályok
alapján a többiek előtt zajlik, akkor szintén nem megfigyelésről beszélünk.
Ezért a nyilvánosság előtt zajló eseményeknél is a közönség nem tartja a szerző
szerint megfigyelés alatt a szónokot vagy a közszereplőt. Én ezekkel vitatkoznék,
hiszen szerintem a véleményalkotásunkban óhatatlanul megfigyeljük valakinek a
viselkedését, gesztusait vagy mozdulatait, ami alapja a gondolkodásunknak, még
ha tudatában is van annak, hogy figyelik, így én a fentieket is a megfigyelés
kategóriájába sorolnám, ha tehetném.
A lényeges különbség
tehát, hogy valaki tudatában van-e annak, hogy megfigyelik. Ha nincsen, azt
nevezi Székely megfigyelésnek. Egy beszélgetés kihallgatása, kommunikációs
kapcsolatrendszer feltérképezése, e-mailek jogosulatlan elolvasása,
telefonbeszélgetések lehallgatása, a térbeli mozgások lekövetése mind-mind a
megfigyelés területei. Nekem inkább a kémkedés szó jutott eszembe ezekről, de a
definíciós kérdések sokszor vitára adhatnak okot.
Ezen túl a valós idő
sem feltétele a megfigyelésnek, mert hiába később elemeznek ki egy
videofelvételt, a megfigyeltekről adatokat gyűjtenek. Archív adatok elemzése,
adatbányászati módszerek elemzése ugyanezt a kategóriát képviselik.
Megkülönböztetik sokan az adatgyűjtést, amely során az egyén adatai automatikusan
gyűlnek, építve politikai színképét, vélt vagy valós társadalmi devianciáit
vagy vásárlási szokásait. Az emberek adataikon keresztül való megfigyelésének
jelentése egyesek megkülönböztetéseként, főleg az angol szakirodalomban a
dataveillance. A repülőtereken található testi szkennereket is külön
kategóriaként kezelik, mert nem csak a fegyver vagy nem kívánatos tárgy
jelenlétéről adhat információt. Tehát különböző definíciók és meghatározások az
alapjai a megfigyelés témakörének.
A szerző három
fontos attribútumot említ:
1, Az információs
aszimmetria. A megfigyelő fél többet tud a megfigyeltről, mint fordítva,
eszközei is jelentősen erősebbek a másikénál: a megfigyelt fél gyanútlan az
esetek döntő többségében.
2, Az aktus
rejtettsége. Az érintett számára nem átlátható, hogy a megfigyelésből származó
adatokat ki használja fel, ki fér hozzá, milyen következtetéseket hoz fel és
milyen célra használja fel.
3, A kontrollálhatatlanság.
Gyakran még tiltakozni sem lehet a megfigyelés ellen és nem lehet kikerülni,
hogy az adatok sorsát az érintett személy nem tudja befolyásolni.
Ilyen
típusú megfigyelés a történelemben, a múltban számos alkalommal történt: elég
ha csak a pletykás szomszéd nénire gondolunk, vagy titkos ügynökök sorára, akik
Magyarországon sajnálatosan jelen voltak az elmúlt politikai rendszerben. Ez a
fajta megfigyelés azonban nem hasonlítható a mai kukkoló társadalom mindennapi
tevékenységeihez, hiszen régebben a megfigyelés állami monopólium volt, ma az
üzleti szektor vagy bárki a részese lehet, aki másokat meg akar figyelni.
Egyszóval amit a
megfigyelők megsértene ma is, az a magánszféra, angolul privacy. Nem csak a
személyes intimitásokról, az egyedülléthez való jogról szól, hanem a
magánszféra egésze feletti rendelkezésről. Angol nyelvterületen belül két
tendenciát láthatunk: egyrészt erősödik az információs elem jelentősége,
másfelől egy aktív, önrendelkező irányzat felé mozog a szó jelentése. Ez
Magyarországon tetten érhető a Harmadik Köztársaság Alkotmányában, miszerint
mindenki maga rendelkezik a róla szóló információk sorsáról. Kiemelhető az
egyén, az individuum. Az egyéniség fontos, az egyén nem olvad bele a tömegbe,
vannak saját javai, fizikai és szellemi magántulajdona is és ezzel kapcsolatos
jogai, igényei. Egy szegény család ugyanolyan büszke a saját magánéletére, és
annak határaira, mint egy gazdag és nemes család, így anyagi különbségekben itt
nincsenek különbségek, belső tartással mindenki, a nincstelen ember is
rendelkezik. A keleti, ázsiai országokban másképpen jelenik meg: a közösség, az
együttműködés mindig az egyén elé helyezi az embert, de a magánszféra is
ugyanannyira fontos, ami a legjobban az internetes anonimitásukban látszik,
hogy nem adják ki könnyen magukat bárkinek.
A szerző szerint a
privacy szóra nincsen megfelelőnk, mert hiányos ez a fordítás. Az ok abban
keresendő, hogy a magyar társadalom a II. világháború előtt még nem juthatott
el arra a fejlettségi fokra, amikor a magánszféra feletti önrendelkezés tömeges
igénnyé, értékké vagy tételes joggá vált volna. A világháború után pedig már
nem volt alkalom arra, hogy a nyugati demokráciák értékrendjét átvegye a
társadalom. A rendszerváltás hozta el, hogy ezek az értékek és jogok
belekerültek az új alkotmányos jogállam portfóliójába.
Azonban a korszerű
információs – kommunikációs technológia kikezdte a magánszféra értékének és
jogának gyakorlati érvényesíthetőségét. Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Ráadásul hiába van több mint 75 országban a
személyes adatok védelmére, a velük való önrendelkezésre vonatkozó törvény, a
technológia akadályt képez ezeknek, így omlások sorozata képeződik.
Az első ilyen
omlást a telefonok hozták, az információszerzés technikájának forradalmi
változása. Előtte mindenki tisztában volt a határaival: a birtok, a lakás, a
ház fizikai határai voltak ezek. Utána kikerülhetetlen volt, hogy a
magánjelleget ne kérdőjelezze meg, hiába előnye a távolság leküzdése. A
lehallgatások, és a poloskák miatt az emberek többsége tudta, hogy mi
telefontéma, és mi nem.
A második
összeomlás kulcsmozzanata az információfeldolgozás. Az első nagyszámítógépek
megjelenésénél a hivatalnokok könnyen rájöttek, hogy hatékonyan lehet
nyilvántartani az egyéneket, az állampolgárokat származásuk, vagyoni helyzetük,
tevékenységük vagy más ismérv alapján. Az alkalmazkodás nem volt olyan teljes
körű, hiszen vannak olyan helyek a világban, ahol ma sem tudják, vagy nem
foglalkoztatják, hogy mi történik a számítógépes adataikkal.
A harmadik
összeomlást pedig az internethasználat elterjedése jelenti. Azok, akik átlátják
és befolyásolni tudják az adatok sorsát, egyre kevesebben vannak, az adataink olyan
adatbázisokban is fellelhetőek, amiről valószínűleg nem is tudunk. Az
információszerzés és feldolgozás mozzanata szétválaszthatatlanná vált. Arra is
rá kell eszmélnünk, hogy digitális énünk lassan fontosabbá válik, mit a valós
személyiségünk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a weblapokon webpoloskák
vannak, amelyek megfigyelik, mikor mit nézünk, és így olyan hirdetések jelennek
meg a monitoron, amik ehhez az érdeklődéshez igazodik. Utópia, ha Michael
Foucault megfigyelő államára gondolunk, aminek az alapja Jeremy Bentham
1780-ban tervezett Panoptikumja vagy felügyelő háza. Ebben a rendszerben mindenkinek
azt kell éreznie, hogy egy központi helyről megfigyelik, és ehhez kell
igazítania a viselkedését. Gyakorlatilag a vallásoknak is ez az alapja. Ma
inkább titkos megfigyelőrendszer a megfelelő, nem tudjuk kik, és mikor, de sok
helyről figyelnek. Ma már mindenki használja a Facebookot vagy más közösségi
oldalt, és meghatározó tényező, kinek mennyi ismerőse van, ez alapján ítélik
meg a másikat, vagy egyre kevésbé figyel oda a többség, mit oszt meg minden
ismerősével.
Több negatív
hatása is van az információ-kommunikációs technológiáknak, az internetes
világnak. Például a dinamikus árazás is ide tartozik. Internet használati,
fogyasztási profilunk segítségével könnyen megbecsülhető, mennyit vagyunk
hajlandóak kifizetni egy termékért vagy szolgáltatásért. Ha a szolgáltató
célja, hogy minél többet fizessünk, az a legmagasabb ár fog megjelenni,
amennyire fizetőképesnek tartanak. Nem egyenlő eséllyel indulunk a vásárlásnál,
mert másnál más ár jelenik meg. Ez könnyen lehet, hogy üldözési mánia, de mint
diszkrimináció, megjelenhet.
Másik
tömegjelenség az identitáslopás. Név, lakcím, társadalombiztosítási szám, bankkártya
szám lopásról van itt szó, amely információkat eladhatnak internetes
megfigyelők.
A social sorting a
diszkrimináció másik formája, amely társadalmilag jelenik meg. Videokamerás
megfigyeléssel kiszűrik azokat az embereket, akiket nemkívánatosnak tartanak egy
környezetben és távol tartják attól a rétegtől, aki viszont beléphet oda. Az
ügyfélértékhez való igazodás is hasonló: aki az adatok alapján jobb módú, több
hasznot hozhat a cégnek, így könnyebben érvényesülhet.
A kéretlen
e-mailek, spamek is ebbe a kategóriába sorolandó, ami egyes számítások szerint
az e-mail forgalom 90%-át teszi ki, amelyeknek alapja szintén a felhasználó
tevékenységének megfigyelése.
Nem csak egyéni,
hanem társadalmi rendszereket is érintenek a megfigyelési, adatelemzési és
felhasználási technikák. Az információval bíró fél, a megfigyelő fél befolyása
megnő, így a gazdasági és társadalmi folyamatokat, beleértve az egyéni
életviszonyok alakulását is ők határozhatják meg. A piaci torzulás is ilyen,
amikor nem a kereslet és a kínálat egyensúlya vezérli a folyamatot, hanem a
dinamikus árazás és más, a vevő megfigyelésén alapuló technikák.
Az okok és
érdekek:
-
a
technológia, amely lehetővé teszi az ilyen kierjedésű és mértékű megfigyelést
-
az
üzleti érdekek
-
a
nagypolitika és a közigazgatás érdekei, jól irányítható közösség kialakulása
végett
-
a
kockázatipar, a profitra törekvő vállalatok – egyéni biztonságot, a
nemzetbiztonságot, a terrorizmust érintik
-
a
politikusoknak a bűnözés ellen való küzdelem
-
az
aktuárius társadalom, ahol a statisztikai valószínűség a fontos, érdektelen a
normalitás és a deviancia, a bűnözés és a bűn, a megbűnhődött egyén visszavezetése
a társadalomba, a lebukás valószínűsége számít
Léteznek illúziók
a kérdéskör kapcsán, például, hogy a technika megoldja a társadalmi
problémákat, például a bűnözését, de inkább ez csak átstrukturálja a
problémákat. Csak a néhány gyilkossági ügyet említve, hiába van róla felvétel,
rengeteg kérdés merülhet fel az egy eset kapcsán. Vagy ilyen illúzió, hogy a
technika semleges és jóra, rosszra felhasználható, pedig mindig magán hordozza
a megrendelő ideológiáját, érdekeket tükröz. A kibernetikus vagy digitális társadalom
szerint az ideális társadalmat mérnökök, informatikusok irányítják, felülről
vezérelt társadalom működhet jól. Azonban az érvek, hogy az adatvédelem pénzbe
kerül, versenyelőnyt lehet kiépíteni, a centralizált állam olcsóbb, jóléti
szolgáltatások alapját is a megfigyelések jelentik, antiterrorizmus jelen van
(aki nem jár tilosban, nincs félnivalója), vagy az ügyfél érdeke mindennél
feljebb való mind erősítik a megfigyeléseket.
Egy felmérés
alapján Magyarországon a legalacsonyabban lépünk fel a magánéletbe való
behatolás ellen, teszünk valamit az
adataink védelmére, ismerjük az adatvédelmi törvényeket, vagy érdekel bennünket
az adataink sorsa. Ez alapján van még bőven tennivalónk a kérdéskörben,
társadalmi felhívásokkal erősíteni kellene a tudatot az emberekben, hogyan is
tudnak valamit tenni annak érdekében, hogy a magánszférájukat megóvják az
illetéktelenekkel szemben. Mindenkinek magának kell megvarrnia a virtuális
függönyét és átadni az elkövetkező generációknak a magánélet értékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése